A kincskereső kisállatok

A kincskereső kisállatok.

                                                  A kincskereső kisállatok

         Nekeresdországon túl két lépéssel, de az is lehet, hogy hárommal, ahol még a szőlő is fán terem, volt egy kis tanya. Itt éldegéltek nagy egyetértésben a kiscsibék, a kiskacsák és a kislibák a szüleikkel.

     Kálmán, a színes tollú délceg kakas volt  az udvarmester. Minden reggel nagy hanggal hirdette a világnak, hogy ő a legbátrabb  és a legerősebb állat az egész környéken. A többiek ezen jót nevettek, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Egy harmatos hajnalon, mikor éppen kukorékolni kezdett volna, észrevett a kerítés túloldalán egy óriási, bozontos szörnyet. A szörny hatalmas volt, a fogai fehérek, mint a hó, a szemei fénylettek, mint a fekete gyöngy. A kisállatok megijedtek, elbújtak, de Kálmán kakas bátran a kerítéshez menetelt és megkérdezte:

-        -Hát te ki vagy?

-       - Borzos vagyok, az új udvarmester.-válaszolta barátságosan a kutya.

-        -Micsoda?! Az nem lehet. Itt én vagyok a legokosabb, a legbátrabb és a legerősebb, én mondom meg kinek mit kell tennie. Kukurikúúúúú!

-   -Most érkeztem. A gazdátok hozott a szomszéd tanyáról és megkért, hogy tanítsam minden jóra a tanya kisállatait. Holnap reggel nyolc órára várom őket a kis iskolában, amit a házam mellett rendeztem be.

Kálmán kakas felborzolta mérgében a tollait, sietett, hogy elmondja az udvar lakóinak  a hírt. A kisállatok izgatottak lettek. Tanakodtak, mi lehet az az iskola, mit kell ott csinálni, miért kell oda menni? Ráadásul már nyolc órára ott is kell lenni! És mi lesz a játszással, meg a szemétdombon kapirgálással, no meg a porban fürdéssel? Lesz-e ott kukacpecsenye meg árpafőzelék pirított kenyérhéjjal?

     Másnap aztán kakasszóra felébredtek, álmosan készülődni kezdtek, még egy kicsit morcoskodtak, de mégiscsak kíváncsiak voltak arra, mi fog történni abban az iskolában. Elbúcsúztak a szüleiktől és elindultak az iskola felé. Pihe, a kiscsibe útközben elbámészkodott és megbotlott. Nem vette észre, hogy Csúszka, a kiscsiga éppen a fűben reggelizik. Felállt, bocsánatot kért tőle, amiért figyelmetlen volt, majd elmesélte neki, hogy az iskolába igyekeznek. A csiga is kíváncsi lett az iskolára, elindult utánuk. Igen ám, de a totyogó kiskacsák és kislibák is elhagyták. Pihe hátrafordult és látta, hogy a kiscsiga  nem tud velük haladni. Visszalépett, felkapta a csőrébe és szaladt vele a többiek után. Éppen időben beértek az iskolába.

Borzos tanítóbácsi köszöntötte a kis tanoncokat:

-        -Jó reggelt, kedves kisállatok! Az iskolában minden nap feladatokat kell teljesítenetek. A mai napon egy fontos feladatot kaptok. Meg kell keresnetek a kincset, amit a gazdánk elásott a kert végében. A munkát nem szabad abbahagynotok, csak mikor a déli harangszó megszólal.

    Minden kisállat nekifogott a munkának. Kapirgáltak, kerestek, kutattak. Néha összevesztek egy- egy talált búzaszemen, de hamar ki is békültek. Elfáradtak, egy kicsit pihentek, aztán újrakezdték a kincskeresést. Szegény Csúszka alig ért el a kertajtóig, amikor megszólalt a déli harangszó. A többiek sem jártak nagyobb sikerrel, nem találtak semmilyen kincset, de már vissza kellett üljenek a padjaikba. Pihe újra felkapta Csúszkát és szaladt vele vissza az osztályba. Nagyon izgultak, vajon mit fog szólni Borzos tanítóbácsi, de ő csak végignézett szelíden a fáradt tanítványain, majd így szólt:

-    -Miért vagytok szomorúak? Hát megtaláltátok a kincset. Megtanultátok, hogyan segítsetek egymásnak és kitartottatok a nap végéig, nem hagytátok abba a feladatot. Az iskolában a kitartás és a segítségadás igazi kincseknek számítanak. Holnap is várlak szeretettel benneteket, hogy újabb kincseket találjatok. Ma mindenki kap jutalmul egy tengeriszemet.

      A kisállatok hazaérve boldogan mesélték a szüleiknek, hogy milyen kincseket találtak. Kacsamama megölelte a kiskacsáit, tyúkanyó a kiscsibéit, libamama a kislibáit, csigamama pedig megdicsérte a kiscsigáját, amiért olyan bátor volt, hogy nekivágott ennek a nehéz feladatnak. Alig várták, hogy Kálmán kakas ébressze reggel őket.