A Gyerekek bolygója

A Gyerekek bolygója.

         A Hold ezüstös fénye nesztelenül bekúszott a ház ablakán, s megcirógatta Balázs arcát. A kisfiú békésen álomba szenderült. Álmában a holdsugarak karjukba vették, és felrepítették a csillagok közé. Egy titokzatos, különleges bolygón találta magát, ahol minden ismeretlen, mégis varázslatosan ismerős volt.

A házak mézeskalácsból épültek, illatos tetőiket cukormáz díszítette, s mindet kolbászból font, ropogós kerítések ölelték körül. A bokrokon színes nyalókák csüngtek, mintha csak gyümölcsök lennének. Volt köztük eperízű, málnás, kiwis, narancsos, sőt, talán még mézes is. A fák ágai roskadoztak a gyümölcsöktől, egészen a földig hajlottak.

Az utcákon élet pezsgett, árusok hangja töltötte meg a levegőt:

-        Karamellás fagylalt, hűs és édes, csak ma, csak most!

-        Friss kürtős kalács, fahéjas és kókuszos, diós és porcukros!

-        Vattacukor, tessék, tessék, csak hasra ne essék!

-        Lufi minden színben, piros, kék, zöld és lila! Csivirintek-csavarintok, kiskutyát varázsolok!

Egyszer csak Balázs szeme megakadt egy magas épületen. Pontosan olyan volt, mint az ő szeretett óvodája, még az ablakok is ugyanúgy csillogtak a napfényben. Az ajtóban ott állt a barátja, Dávid, és vidáman integetett neki:

-        Gyere csak be!

Balázs kíváncsian közelebb lépett, és amikor belépett az ajtón… el sem hitte, amit látott. Az óvónénik nevetve játszottak, fogócskáztak, építőkockáztak, vagy csak önfeledten pörögtek-forogtak. És kik vigyáztak rájuk? Pókember és Micimackó, mintha csak egy mesekönyvből léptek volna elő!

A gyerekek kint az udvaron szórakoztak. Volt, aki a hintán szállt az ég felé, mások lipinkáztak, kacagva gurultak le egy cukormázas domboldalon, és akadtak, akik a körhintán forogtak. Mindenhol játék, nevetés és varázslat töltötte be a teret.

-        Hová kerültem, Dávid?- kérdezte Balázs ámulva.

-        Ez itt a Gyerekek bolygója!-felelte büszkén Dávid. Itt minden gyerek azt csinálhat, amit csak szeretne, és a felnőttek hallgatnak rájuk. Gyere, pattanjunk fel az óriáskerékre!

A két jóbarát felült a hatalmas, színpompás óriáskerékre, amely lassan, ringatózva emelkedett egyre magasabbra. Onnan fentről eléjük tárult az egész mesevilág: cukorhegyek, csokifolyók, játékból épült városok. Miközben ámulva nézelődtek, egy óriási, aranytollú sas repült hozzájuk, és kecsesen tálcát nyújtott, rajta jéghideg, gyümölcsös üdítőkkel.

-        Kezdek megéhezni... -morfondírozott Balázs, miközben kortyolt egyet.

-        Akkor irány a palacsintázó!- nevetett Dávid.  Vegyünk egy óriás palacsintát, és egy fa árnyékában falatozzuk el a parkban!

-         Szuper ötlet! - kiáltotta lelkesen Balázs.

Ahogy a palacsintázó elé értek, meglepetten látták, hogy ott áll Tamara, Balázs kishúga. Épp egy csokival töltött palacsintát majszolt Babócával, a katicalánnyal a vállán.

- Miért nem vártál meg?- kérdezte nevetve. Én is látni akarom a Gyerekek bolygóját!

- Akkor fedezzük fel együtt!- válaszolta Balázs csillogó szemmel.

Azzal füttyentett egyet, mire egy kis piros autó, nem más, mint Villám McQueen, csikorgó gumikkal termett ott. A három kis felfedező beugrott a mesés járműbe, és nevetve, integetve körbekocsikázták a parányi, csodákkal teli bolygót. Éppen bele akart harapni a gőzölgő, illatos palacsintába, amikor hirtelen megszólalt a csörgőóra. Balázs felébredt, és rájött, hogy mindez csak egy álom volt. Egy gyönyörű, varázslatos álom.

Egy kicsit elszomorodott, de abban a pillanatban kinyílt az ajtó, és belépett anya mosolyogva:

-         Balázs, Tamara, boldog gyermeknapot! Ma egy különleges meglepetés vár rátok!

Apa dudált az udvaron. A két testvér szeme felcsillant, és izgatottan pattantak ki az ágyból.

Az álom talán véget ért, de úgy tűnt, a nap még tartogat igazi csodákat is.