A kis fa meséje


http://mocorgohaz.hu/

Volt egyszer egy kis fa, aki egy napsütötte réten élt. Tavasszal rügyeket bontott, amik gyönyörű virágokká fakadtak. Finom illatukkal oda csalogatták a zümmögő méheket. A pillangók vidáman csapkodtak a szárnyaikkal a virágok körül. A madarak fészket ra...

Kép forrása: Saját készítés

Volt egyszer egy kis fa, aki egy napsütötte réten élt. Tavasszal rügyeket bontott, amik gyönyörű virágokká fakadtak. Finom illatukkal oda csalogatták a zümmögő méheket. A pillangók vidáman csapkodtak a szárnyaikkal a virágok körül. A madarak fészket raktak az ágai között.

Vidám kis fa volt, zöld leveleivel integetett a szélnek, gyökereivel szorosan kapaszkodott a földbe.

A virágokból zamatos, piros gyümölcsök értek, amit kismadarak és a mókusok jóízűen kóstolgattak. A nagy melegben hűs árnyékot nyújtott az állatoknak, akik boldogan játszottak a lombjai között. A kis fa boldog volt, hogy otthont adhatott nekik, és ennyi örömet okozhat másoknak.

Aztán eljött az ősz. A levelei megsárgultak, vörösesre és barnára változtak. Elkápráztatták a kisfát ezek a gyönyörű színek. Azonban az idő egyre hűvösebbre fordult, a nap sem olyan melegen sütött már. A madarak elrepültek melegebb vidékre, és színes levelei lassan elszáradtak, és lehullottak a földre. A kis fa egyre csupaszabb és egyre szomorúbb lett.

Minden nap fáradtabbnak érezte magát. Fázott a hideg szélben, és hiányoztak neki a madarak és a mókusok, akik nem jöttek már játszani. "Már nem is érzem magam fának" - sóhajtotta. "Biztosan el fogok pusztulni a tél folyamán."

Egy napon a kis fa már annyira fáradt volt, hogy lehunyta a szemét, és elaludt. 

Telt-múlt az idő, a hó beborította a rétet, és a kis fa jégcsapokkal borítva állt a hidegben. Már azt hitte, soha nem jön el a tavasz, és ő örökre elvesztette a leveleit és a kis barátait.

De egy napon a hó elolvadt, az idő melegebbé vált, és a kis fa gyökerei ismét nedvességet kaptak. Kinyitotta a szemét. Koronáján friss hajtások jelentek meg és apró rügyek fakadtak a gallyakon, amiken hamarosan újra gyönyörű virágok nyíltak. Levelei ismét kizöldültek.

Boldogan látta, hogy a madarak visszatértek, és vidáman csivitelnek az ágain. A mókusok is előbújtak a téli rejtekhelyükről, és szaladgáltak a törzsén.

A kis fa boldog volt. Ezután már tudta, a hideg hónapok után mindig kivirágzik az élet, és ő újra gyönyörű és erős lesz. Időközben a telet is megszerette. Amikor jégcsapokkal borítva állt, álmában néha kinyitotta szemét. Gyönyörködött a hóesésben, élvezte, ahogy hópelyhek gyönyörű táncot jártak a levegőben, a jégcsapok pedig csillogtak a téli napsütésben. 

Ha szomorú vagy, jusson eszedbe a kis fa története a napsütötte réten! Aki már tudja, hogy a tél után jön a tavasz, a sötétség után mindig felragyog a Nap, a nehézségek elmúlnak, és a hideg télben is ott van a szépség varázslata. 

Kesesd, és hallgasd meg a mesét a Mesék a Titkos Padlásról youtube csatornán vagy olvasd el a  https://mesekatitkospadlasrol.blogspot.com oldalán.

 

 

A Meselány a Titkos Padlásáról, Amatőr mesemondó

Sziasztok! Én vagyok a Meselány a Titkos Padlásról. Bár felnőtt vagyok, a szívem mélyén örökké gyerek maradtam, és imádok a mesevilágban kalandozni. Ezért is kezdtem el meséket írni, amelyekkel szeretném elvarázsolni a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. Meséimben a képzelet szárnyán repülhetünk el távoli vidékekre, varázslatos lényekkel találkozhatunk, és izgalmas kalandokba keveredhetünk. A humor és a tanuls...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!