Barion Pixel

A kis nyúl kalandja


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis nyúl. Ez a nyúl egyszer elment világot látni. Felkapta a batyuját és útnak indult. Egy ásványvizes palackot, egy kis mézes sütit, egy térképet és egy játékbabát vitt magával, no meg a legkedvesebb bará...

Kép forrása: pixabay.com

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis nyúl. Ez a nyúl egyszer elment világot látni. Felkapta a batyuját és útnak indult. Egy ásványvizes palackot, egy kis mézes sütit, egy térképet és egy játékbabát vitt magával, no meg a legkedvesebb barátját, Micit. Aztán útnak indultak. Nagyon unatkoztak az úton és elkezdtek beszélgetni. 
- Te ki vagy? - szólalt meg Mici.
- Én Fecó játékbabája vagyok. És Te ki vagy?
- Engem Micinek hívnak.
Tovább beszélgettek volna, ha egy nagy medve nem áll az útjukba. 
- Te meg mit akarsz? - kérdezte Mici.
- Ez az én területen és csak akkor engedlek át benneteket, ha ajándékot adtok nekem. 
- Nincsen nálunk semmi - válaszolták a nyulak.
- Akkor nem mehettek sehova! - dörmögte a medve.
- Nálam van valami! - szólalt meg Fecó. - A mézes süti! Az jó lesz ajándéknak?
- Elfogadom, mennyit hoztál?
- Hármat.
- Jó - felelte a medve és átengedte őket.
Boldogan sétáltak tovább, mígnem találkoztak egy emberrel.
- Segítenetek kell, elfújta a szél a térképemet és most nem tudom, hogy merre kell mennem! - kiáltotta az ember.
- Ezen könnyen segíthetünk! - szólt Fecó. - Van nálunk egy térkép, szívesen odaadjuk neked.
- Köszönöm! - felelte az ember.
Fecóék átadták neki a térképet. Az ember mégegyszer megköszönte és továbbment.
Haladtak tovább egy sűrű erdőn keresztül. Egyszer csak sírásra lettek figyelmesek. Egy baba volt az, sírt a játékáért. Fecóék odamentek hozzá és megkérdezték, mi a baj?
- A játékomat akarom! - ordította a baba.
- Mi könnyen segíthetünk ezen! - azzal Fecó odaadta neki a játékbabát.
Mentek-mendegéltek tovább, amíg ki nem értek az erdőből. Mici észrevett egy táblát, amire az volt írva: A világ közepe!
- Juhú, juhú, itt vagyunk! - lelkendezett Fecó. Jókat füredtek a tóban, sokat kirándultak, nevetgéltek, játszottak és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Vége
 
 
Vince, amatőr író

Ezt a mesét írta: Vince amatőr író

Kerekes Vince vagyok, 8 éves, harmadik osztályos. Több képregényt és mesét írtam már idáig, elsősorban sárkányos-, dínós és indiános történeteket.

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások