A Kis Sárga Traktor II - Flóra boci avagy A rest kétszer fárad!

A Kis Sárga Traktor II - Flóra boci avagy A rest kétszer fárad!.

     Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kis Sárga Traktor. Tudod, az a traktor, aki szerette a virágokat, a pillangókat, meg a pókot is.

     Történt egyszer, hogy ez a Kis Sárga Traktor elment a faluba, hogy búzát vigyen egy ismerősnek. A gazda felpakolta a zsákokat, majd így szólt:

     -Vidd el ezt a búzát a falubéli cimborámnak, meg a fiának. Visszafelé állj meg a réten, mondd meg az ott dolgozóknak, hogy pakoljanak fel egy jó nagy adag friss szénát, mert délután a szomszéd tanyáról átjön a komám és áthajtja a barátodat Flóra bocit is. Tudod mennyire szereti a friss szénát! - mondta.

     A Kis Sárga Traktor nagyon szeretett Flóra bocival a legelőn szaladgálni. Fogócskáztak a bálák között, kavarták a port a földúton. Igazából már jó ideje Flóra boci volt a legjobb barátja.

     El is indult boldogan. De nagyon messze volt a falu. Dombokon-völgyeken kellet átdöcögnie a sok zsák búzával. Nagyon meleg is volt, esőre állt. Mire odaért nagyon elfáradt. Alig hogy kifújta magát, már le is rakodott a GAZDA MEG A FIA. Elindult hát haza.

     Fáradtan, de boldogan gurult kifelé a faluból. Amikor a napraforgó földhöz ért, dörgött az ég. Amikor a lucerna táblanàl járt, beborult. Amikor a kukorica tábla mellett haladt el már villámlott is. Picit nem is bánta, mert nagyon fáradt volt. Nem volt kedve elidőzni a réten a szénára várva, hát még a szénát hazacipelni dombokon-völgyeken át. Gondolta 'Ilyen rossz időben úgysem jön át Flóra boci, meg a gazdája.' Sietett hát haza, mert pihenni szeretett volna.

     Alig hogy felért a következő domb tetejére hatalmas szél kerekedett. Elfújta az összes felhőt dörgésestül-villámostul. Na, ilyet se lát minden nap az ember, hát még egy traktor!

     Ekkor aztán a szél tehén bőgést hozott magával. A messzeségben már úton volt Flóra boci, meg a gazdája. A hangjukat hozta a szél magàval.

     -Ejha! - kiáltott fel a Kis Sárga Traktor - Akkor mégis csak átjönnek Flóra bociék!

     De hiszen nem volt a pótkocsin széna!

     -Így csak nem mehetek haza. - gondolta.

Már jócskán elhagyta a rétet, ahol a munkások a szénát pakolták volna fel neki. Nem akart szégyenben maradni, ezért visszafordult. Sietett, ahogy csak tudott. Csak úgy porzott az út utána!

     Amikor odaért, a munkások felpakolták neki a szénát, azzal uzsgyi haza!

     Mikor hazaért már nagyon fáradt volt. Azt gondolta: 'Jobb lett volna egyből megállni a réten, nem vissza sietni'.

     Otthon szaladgáltak Flóra bocival a legelőn és fogócskaztak a bálák között, nagyon boldog volt, hogy játszhat a barátjával, aki falatozott is egy jót a friss szénából.

     Estére, mikor Flóra bociék hazamentek már nagyon kimerült. Alig várta, hogy nyugovóra térhessen. Lehunyta szemeit az istálló mellett, majd hamar álomba szenderült. Megtanulta, hogy a rest kétszer fárad.