A kis sün és az óriási tök

A kis sün és az óriási tök.

A kis sün és az óriási tök

A kis sün egész nyáron szorgalmasan gondozta a dombtetőn álló kiskertjét. Büszke volt a szép veteményre, főleg a hatalmas tökre, ami akkorára nőtt, hogy nagyobb lett még a gazdájánál is! Minden nap megcsodálta, hogy mennyire szép, milyen kerek, micsoda élénk narancssárga héja van. Alig várta, hogy beérjen, és hazavihesse.

Egy szép őszi napon aztán megkopogtotta a tököt, alaposan meg is szaglászta, és úgy döntött, hogy elérkezett a nagy nap, betakaríthatja a tököt. Tudta, hogy nem lesz könnyű hazavinni, ezért okosan talicskát is hozott magával. Úgy gondolta, hogy valahogy majd beleteszi, és utána már könnyű lesz a talicskát letolni a völgybe. Elvágta a tök szárát, és szuszogva, nyögve igyekezett a talicskába tenni, de az nagyon nehéz volt, a kis sün lába pedig hirtelen megbotlott egy gyökérben. A tök ettől kicsúszott a kezéből, és sebesen gurulni kezdett lefelé a dombról! A kis sün szaladt utána, de rövid lábain sehogy sem tudta utolérni! Ekkor összegömbölyödött, mint egy labda, és gurult, gurult a tök után. Igen ám, de így meg nem látta jól, hogy a tökből lett labda  merre jár. Éppen arra járt a kisegér, és csodálkozva látta, hogy arra gurul egy óriási tök, utána pedig szaporán a kis sün! Ő is utánuk szaladt, hátha tud valahogy segíteni. Meglátta őket a vakond, aki éppen kidugta a fejét az egyik föld alatti járatából. Vaksin pislogott, azt hitte, hogy becsapta a szeme, hiszen sebesen elgurult mellette egy óriási tök, mögötte szaporán gurult a kis sün, hátul pedig loholt a kisegér. Nosza, kapta magát, ő is utánuk indult. Ekkor arra jött az öreg medve-apó, és a hasát fogta nevettében az eléje táruló látványra! Elöl sebesen gurult az óriási tök, mögötte szaporán gurult a kis sün, utána lihegve loholt a kisegér, hátul pedig a vakond csámpázott, fel-felbukva a göröngyökben, gyökerekben, amelyeket szegény alig-alig vett észre. Medve-apó azt brummogta: - Brumma-brumma, várjatok csak, én nagyobbakat lépek, ízibe’ elkapom ezt a szökevény tököt! Ezzel ő is elindult utánuk. Már majdnem leértek a domb aljára, amikor megpillantotta őket a mezei nyúl, a környék leggyorsabb futója. Bajuszkája száz felé meredezett ámulatában, amikor megpillantotta a furcsa futóverseny résztvevőit! Elöl sebesen gurult az óriási tök, mögötte szaporán gurult a kis sün, utánuk lihegve loholt a kisegér, mögötte csámpázott a vakond, leghátul pedig medve-apó cammogott fújtatva, és közben az orra alatt dörmögött valamit arról, hogy micsoda világ az, ahol még a tökök is csak úgy ész nélkül szaladgálnak, bezzeg az én időmben…De a nyuszi a többit már nem hallotta, mert úgy gondolta, hogy neki aztán mindegy, miért szalad mindenki, olyan már csak nem fordulhat elő, hogy nem egy nyúl nyeri meg a futóversenyt! Méghozzá a csúcstartó! Elrugaszkodott, és csakhamar utolérte medve-apót, játszi könnyedséggel hagyta le a vakondot, leelőzte a kisegeret és már éppen a kis sün elé lépett, amikor a tök gurultában ugrott egyet, nekiesett egy éles sziklának, és abban a pillanatban darabjaira szakadt! A nyulat tetőtől-talpig narancssárga tökpüré borította, még a bajuszáról is csordogált egy kevés! Az állatok odaértek, körbeállták, és amennyire csak a sok futástól tudtak, jóízűt kacagtak. A kis sün ide-oda gurult nevettében, de még az öreg medve apó is annyira hahotázott, hogy a könnyeit törölgette! Végül a nyúl is kuncogni kezdett, és lenyalta az ajkára ragadt zöldséget. Nagyon ízlett neki! Így aztán, mivel hazavinni már lehetett, az állatok körbeülték a szétszóródott tökszeleteket, és jóízűen befalatozták az összeset! Attól kezdve még sokáig emlegették a történetet a kis sünről, és az óriási tökről.