Kép forrása: freepik.com
A kis szalag.
Hol volt, hol nem volt, a kék égbolton túl és a felhők felett, a Mennyországban volt egy kis műhely, ahol angyalok készítették minden embernek a Karácsonyi ajándékokat.
Ez a műhely a Kreatív Kisangyalok Műhelye volt.
Nem csak ajándékokat csináltak az itt dolgozó kis glóriások, hanem szép csomagoló anyagot is gyártottak, csomagolópapírt, csillogó szalagokat.
Minden szalag különleges volt. Volt közöttük pöttyös, csíkos, hullám mintás, angyalkás, mikulásos. Nem volt közöttük két egyforma vagy egyszínű szalag.
Azonban, egy napon, a pántlika-készítő gép elromlott és az utolsó kis szalag egy színű piros lett.
Sem az angyalok, sem a többi szalag nem értette, miért lett egyszínű. De próbáltak segíteni rajta. Az egyik angyal csillámporral szórta be, de a hűvös szél mindet lefújta róla.
A másik angyalka matricákat ragasztott rá, de az is lejött a kis szalagról.
A többi kis szalag fogott egy ecsetet és egy doboz ezüst festéket, majd társukat elkezdték befesteni.
Szép, ezüstös lett mindenütt. A festék szépen megszáradt rajta.
Ahogy közeledett a Karácsony, sajnos az ezüst pöttyök lassacskán lekoptak, és Piri újra egyszínű lett.
Nagy elkeseredésében elment Bifárhoz, a bölcs angyalapóhoz tanácsért.
Piri nem értette a tanácsot. Szomorúan ment vissza a gyárba…
Eljött a csomagolás napja. Az ajándékok felsorakoztak, a csomagoló papírok körbeölelték őket, és a szalagok kéthurkos masnikká alakultak.
Pirire került a sor. Mivel nem volt szép tarka, mint a többiek, megpróbálta magát a legszebb masnira formálni.
Addig tekeredett, forgolódott, míg végül… 1, 2, 3… 10 hurkot csinált. Olyan pompásan nézett ki, mindenki csak ámult és bámult.
Ekkor értette meg Piri a bölcs Bifár tanácsát.
Szenteste, ő is bekerült egy család plafonig magasodó karácsonyfája alá.
Íródott: 2015. december 10.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Kellner Szilvia amatőr író, amatőr versíró
Szeretem a gondolataimat és a nézeteimet másokkal megosztani, melynek az egyik eszköze számomra a versírás. Szeretném, ha azok, akik olvassák az alkotásaimat, az én szememmel látnák a világot, és úgymond az én szívemmel éreznének. Nem voltam híve annak, hogy egy versből, mely nem tartalmaz konkrétumot, próbáljuk meg kitalálni, mire gondolt a költő. Érdekes "játék", de lehetetlen feladat. A vers írás viszont ...