Csacska macska kalamajka

Csacska macska kalamajka.

Hol volt, hol nem volt, egy távoli kis faluban, Büttösön élt egy szegény parasztember a feleségével és három lányával.

A három lánynak, három különböző háziállata volt. A legidősebb lánynak egy papagája, Gyurka, a középsőnek egy nyuszija, Pamacs, a legkisebbnek pedig egy macskája, Mirci.

Egy szép napon Mircinek négy kis kölyökmacskája született: Cirmi, Kormi, Marci és Bajszi.

Cirmi szép, dús bundájú, fehér-fekete foltos volt, Kormi fekete, mint az éjszaka, Marci vörös-fehér csíkos volt. De Bajszinak csak a fején volt egy-két szőrpamacs, mindenhol máshol csúfosan kopasz volt. És az egyik szeme zöld, a másik meg barna volt.

Ahogy nőttek a kölykök, úgy lettek egyre játékosabbak és bátorodtak fel. Mirci óvva intette őket attól, hogy nagy fagerendás kerítés lyukain átmásszanak, mivel a bal szomszédban lakott egy doberman, Dani, aki végtelenül utálta a macskákat.

• Kicsikéim, ugye tudjátok, hogy…

• Nem mehetünk át a fagerendás kerítésen. – szólt Cirmi, Marci és Kormi egyszerre.

• Jól van, látom nem felejtettétek el. Mars játszani! Én átmegyek addig a szomszéd utcában lévő barátnőmhöz, Szofihoz. Sok tejcit, egeret és mindig résen legyetek!

• Igen is Anya!

A négy kis macska elindult a jobb oldali szomszédhoz, ahol szintén volt két kölyök, Maszat és Pötyi.

• Menj innen Bajszi! Nem akarunk játszani veled. Még a végén elkapjuk az izédet! – szólt Pötyi.

• Igen, olyan ronda vagy, fúúj! – e képpen gúnyolódott a három testvére.

• De hát, nem tehetek arról, hogy ilyennek születtem. Naaa, hadd játsszak én is!

• Még mit nem, inkább tűnj a szemünk elől. Az étvágyunk is elmegy, hacsak Rád nézünk!

Bajszi sírva futott el a titkos helyére, egy tűztövis bokor alá. Egy megcincált kék gombolyag várta. Ezzel szokott mindig játszani, nem volt pajtása, mert mindenki csúfnak tartotta.

Nem értette, hogy miért ilyenek vele. Nem ő akart csúnya lenni. Ő is cirógatásra és hancúrozásra vágyik, egy szerető gazdi ölelésére, de ez csak álom marad.

Lassacskán elnyomta a bánat könnyáztatta gombolyagján.

• Ez nem volt szép tőletek! – csattant fel Maszat. – Ő a testvéretek, és így bántok vele? Szégyelljétek magatokat!

• Ha nem tetszik, te is eltűnhetsz! – szólt Kormi.

• Igen, vagy velünk vagy, vagy ellenünk! Lehet választani!

• Jó, akkor inkább elmegyek és megkeresem Bajszit. Remélem, nem esett baja! Ti meg maradjatok az ostoba kis játékotokkal!

Maszat átmászott a drótkerítésen, hogy megkeresse a kis macskapajtiját. Benézett a kerti kemence mögé, de ott sem volt. Bement a kamrába, sem a teknő alatt, sem a polcon nem volt Bajszi.

Úgy döntött, hogy elmegy a fagerendás kerítéshez és ott is megnézi, de ott sem volt.

• Jaj, remélem, nem ment át Dani udvarába!!! Hm…csak nem lehetett olyan ostoba! Hm…azt hiszem, meg kell néznem. De mi lesz, ha ez a morcos kutya felébred a délutáni sziesztájából és felfal?! Oh, nem…nem. Elég ügyesen tudok lopakodni, biztosan nem vesz észre. Átmegyek!

S azzal bedugta a kis fejecskéjét az első lyukon, amit talált.

• Atya ég! Mit csinál ez a kerge kölyök!!!??? – kiáltott fel Pamacs a zsemle színű nyúl.

• Hogy? Mi törrrrtént, fütty?

• Mi történt? Majd én megmondom! Ez az ostoba Maszat átment annak a vérengző vadállatnak az udvarába. Az történt!

• Egek urrrrra, fütty! Azonnal megkerrrrresem a többi macskát! – kapott szárnyra Gyurka.

A papagáj a szokásos játszóhelyükre repült és elmondta, hogy hová ment Maszat.

• Menjünk gyorsan, mielőtt Dani kétszer ebédel! – kiáltott aggódva Pötyi.

• Mindig is flúgos volt a húgod, de ezt azért nem gondoltam volna. – mondta Cirmi.

Rohantak, ahogy csak tudtak egészen a fagerendákig.

Éppen abban a pillanatban járt a kutya orra előtt lopakodva Maszat, mikor a többiek utána kiabáltak.

• Maszat, teljesen megkergültél? Azonnal gyere vissza!

• Ki az, mi az? Ki kiabál? Miért? Hol a csibész? Grrrrrrrrr – riadt fel álmából Dani.

• Futááás!!!

• Nini, egy finom dundi kis macska, na gyere csak ide!

A többi macska, hogy elterelje a figyelmét a kutyának, szintén átrohant a kerítésen, és karmolták, ahol csak érték. De Dani vicsorgott rájuk és kergetni kezdte őket. Addig rohangáltak körbe-körbe az udvaron, míg nem szorultak be mind az öten egy téglarakás mögé.

• Segítsééég! Gyurka! Hívj segítséget! – kiáltották mindannyian.

Gyurka rögvest átrepült a saját házukhoz, és hívni akarta a parasztembert, hogy segítsen. De nem értette, hogy mit akar a papagáj.

• Hé, mi bajod van Te kerge tollas? Nem volt elég friss a köles? – kérdezte értetlenkedve a parasztember. – Nyugodj már, ejj Te! A keservit, hát majd’ kivered a szemem. No, majd a kalickában lenyugszol!

• Neee, csak a kalickát ne, fütty! Pamacs, szaladj gyorrrrrrsan Bajsziérrrrrrt! Csak ő segíthet. Nincs a többiekkel.

Pamacs felvette a nyúlcipőt és keresni kezdte a csúf kis macskát.

• Bajszi, hol vagy! Gyere gyorsan! Bajban vannak a testvéreid!

Egy kopasz farkinca lógott ki a tűztövis alól. Hát itt aludt Bajszi.

• Bajszi, ébredj! Nagy a baj!

Pamacs elmesélte, mi történt. Több sem kellett, Bajszi azonnal a testvérei segítségére sietett.

Amint átment a kerítésen, meglátta a kutyát, és hallotta a testvérei jajveszékelését.

• Hé! Hagyd békén azokat a macskákat! – szólt erélyes hangon Bajszi.

• Aztán ki vagy Te, hogy megmondd, hogy a saját udvaromon mit csináljak?! – szólt Dani, miközben lassan hátrafordította a fejét.

Bajszi felpúposította kopasz hátát, égnek meresztette a feje tetején lévő néhány szőrpamacsot és fújt a kutya felé.

• ÁÁÁÁÁÁÁ! Mi ez a szörnyszülött?! Ne közelíts! – rémüldözött Dani.

• Fúúúúúúúúúú, miau fúúúúúúúúúúúúúúúúúú, Engedd őket el!

És azzal elindult Dani felé.

Annyira ijesztő volt így Bajszi, hogy a kutyának több sem kellett, helyből átugrotta a két méteres drótkerítést és világgá szökött.

• Bajszi, Te egy igazi hős vagy! – kiáltott fel Maszat és puszit adott az arcára.

• Igen….köszönjük szépen, hogy megmentettél minket.

• Azt hiszem, illene bocsánatot kérnetek! – ripakodott a többiekre Maszat.

• Ne haragudj. Soha többé nem fogunk csúfolni…

• És?

• És….öööö…és bármikor játszhatsz velünk. – mondta Pötyi.

• Te vagy a legjobb testvér! Ígérjük, hogy mindig szeretni fogunk és nem bántunk. – mondta Marci.

• Én is szeretlek Titeket! De azt hiszem, jobb, ha Anyának erről egy szót sem szólunk.

Szép lassan bandukoltak az udvaruk felé, ahol végre Gyurka, a papagáj is megnyugodhatott, hiszen látta, hogy egyikőjüknek sem esett semmi baja.