Pernye a jégokádó.
Pernye a jégokádó
Hol volt, hol nem volt, a kristály dombokon, az odvas fákkal teli erdőn is túl, volt egy ország, Vulkánia. Lakosai mind egytől egyig sárkányok voltak. Az országnak királya is volt, Kénes Dénes, aki feleségével Kénesné Forró Lávával és két kis csemetéjükkel, Pernyével az 5 esztendős sárkány királyfival és kishúgával, Szikrával élt boldogan.
Vulkánia lakói mind kiváló tűzokádók voltak, a király tudott a legnagyobb lángcsóvát fújni.
Pernye volt az egyetlen, akinek mélykék folt volt a nyakán, és még csak füstöt sem tudott csinálni, gyakran csúfolták is őt emiatt a sárkánysuliban.
- Szégyen, hogy pont a Király fia nem tud tüzet okádni! Nem is sárkány vagy, hanem csak egy gyíkocska! –horkant fel Kürtős.
- Nem tehetek róla! Mindig próbálok tüzet fújni, de nem jön semmi. –szomorkodott Pernye.
- Most már tudjuk, hogy miért a Pernye nevet kaptad, az sem csinál tüzet! Hahaha! – gúnyolódott Zord Tárkány.
- Hagyjátok békén, ne bántsátok! – kelt védelmére Kráter Kisó a legszebb sárkánylány.
- Ha-ha-haapciiiii. –tüsszentett Pernye. És abban pillanatban Tárkánynak jégbajsza lett.
- Ááááááááá! Mit tettél Te Teeee Szörnyeteg!!! Lefagyasztottad az orrom! – kiáltozott rémülten Tárkány. Rohant is rögtön árulkodni Tűzhányó Pirit tanárnőhöz.
Pirit az iskola legszigorúbb tanára volt, a legkisebb engedetlenség miatt is rögtön az igazgatóhoz citálta a nebulókat büntetést kérve nekik.
- Elnézését kérem Igazgató Úr, hogy zavarom, de súlyos incidens történt.
- Már megint mi a baj Tűzhányó Asszonyság? – kérdezte unottan Tufa Tullió, az igazgató, mivel aznap már 2 gyereket is vitt fel hozzá raportra.
- Kénes Pernye úrfi szánt szándékkal bántalmazta szegény Zord Tárkányt. Szörnyűséges! Lefagyasztotta az orrát!
- Lefagyasztotta?! Ho-hogyan???
- Állítólag egyetlen fuvallattal.
- Kísérje be a fiatalembert kérem!
- Csókolom Igazgató bácsi!
- Szervusz, gyere be, és csukd be az ajtót mögötted!
Pernye lassan belépett, csendesen becsukta az ajtót. Szíve a torkában dobogott. „Jaj ha ezt Apa megtudja!”
- Miért fagyasztottad le Tárkány orrát?
- Nem direkt csináltam, véletlen volt.
- Hogy történt Pernye?!
- Tetszik tudni, Igazgató bácsi kérem, én…én csak tüsszentettem…- mondta leszegett fejjel.
- Tüsszentettél…aha…ezt higgyem is el?
- Ez az igazság Igazgató bácsi.
- Kénytelen leszek édesapáddal beszélni, még ma felhívom, most pedig irány a repülés óra!
Pernye szinte sírva, kiment az igazgatói szobából.
Tullió felhívta Kéneséket, hogy jöjjenek el, mert gond van a fiúkkal.
- Felség, sajnálom, hogy államügyek intézése közben megzavarom, de a fia, bántalmazta egyik osztálytársát.
- Az kizárt!
- Teljességgel lehetetlen! –fakadt könnyekre Láva királyné.
- Mi történt Igazgató Úr? – kérdezte Dénes király.
- Állítólag, Pernye elmondása szerint a tüsszentése miatt, lefagyasztotta az orrát Zord Tárkánynak. Tudtommal, mi sárkányok, ha tüsszentük és nem vagyuunk…elég ügyesek, legfeljebb megperzseljük a másikat.
- Ó Istenem, hányszor mondtam Drágám, hogy vigyük el a Mesterhez! – szólt közbe Láva.
- Miről is van szó Felség, ha meg nem sértem.
- A fiam sajnos nem…..a fiam sajnos nem tud tüzet okádni.
- Ó Te jó ég! –köhöm- Ez őő családi örökség? –kérdezte az igazgató.
- Nem, nem, csak szegény Kicsikém nem tud tüzet csinálni. Van egy lányunk is, Szikra. Alig kelt ki a tojásból egy hete, de a gyertyákat már nagyon szépen meggyújtja.
- Értem. Nos, ha valóban nem szándékos volt ez a cselekedet Pernye részéről, akkor nem kap büntetést. De Felséges Királyom, kérlek alázattal, tanítsad meg tüzet fújni, mert még a végén valakinek baja lesz.
Délután összeült a család megbeszélni a továbbiakat.
Elhatározták, hogy felkeresik Mennydörgő Menyhértet, a tűzokádás nagy mesterét, hogy tanítsa meg a fiúkat.
- Kérlek, figyelj kis Felség, vegyél mély levegőt és mondd, hogy HÁÁÁÁÁÁ! –kezdte a tanítást Menyhért.
- FÚÚÚÚÚÚÚÚÚ. – lehelt egyet Pernye, de a közelben álló fa kőkemény jéggé fagyott.
- Lehet, hogy meg vagy fázva. Tegyünk a nyakadra egy meleg sálat. Így ni! most próbáld újra, hogy HÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
- FÚÚÚÚÚÚÚÚÚ. – majdnem megfagyasztotta mesterét a kis sárkányfi, de Menyhért időben okádott tüzet.
- Se baj Fiam, menni fog ez, csak öö csak meg kell találnunk a megfelelő módszert. –bíztatta a tanítványát. – Talán igyál egy kis forró levest csípős paprikával.
- Használni fog?
- Reméljük!
Azzal Pernye neki is látott megenni a levest.
- Juj! Ez nagyon égeeeet!
- Nem baj, az a jó! Most próbáld megint!
- FÚÚÚÚÚÚÚÚ. – ismét lefagyott minden. - Ez nem igazság! Annyira próbálom és még sem megy! –zokogott a kis királyfi, és elrohant.
- Várj Pernye, ne szaladj el! –kiáltott Menyhért, de hiába.
A Mester azonnal felkereste a királyt, hogy a fia elszökött. Tüstént összehívta a lánglovagokat és maga is útra kelt, hogy fiát meglelje.
Felkutatták az erdőt, a közeli barlangokat, végül elindultak a nem túl messze lévő vulkán felé.
Épp félúton jártak a vulkánon, mikor beszakadt alattuk a talaj és iszonyú forróság vette őket körül.
- Segítség! Segítsen valaki! –kiáltották mindannyian.
Pernye egy kis tavacskánál zokogott, és erre gondolt: Úgy sem hiányoznék senkinek. Nem tudok tüzet okádni, hát miféle sárkány vagyok én?
Egyszer csak meghallotta a segélykiáltást. Rohant ahogy csak tudott. Meglátta az Édesapját.
- Apaaa!!!
- Menj innen Pernye, túl veszélyes! Hívj inkább segítséget! –kiabálta Dénes király.
- Nem hagylak itt! – Pernye nyújtotta a kezét, de nem érte őket el. Majd egy közeli ágat tartott oda, de az meg meggyulladt.
Míg végül eszébe jutott, talán tud jégfalat csinálni, amin felmászhatnak!
- Menjetek arrébb Apa!
- Mire készülsz Fiam?
- FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ
És nyomban ott termett egy vastag jégfal, amin a király és lánglovagjai ki tudtak mászni.
Másnap igazi ünnepséget rendeztek Pernye, a hős kis sárkány tiszteletére. Ő volt az egész országban az egyetlen jégokádó sárkány és többé már nem is csúfolták a képessége miatt!
Íródott: 2014. február 7.
Ezt a mesét írta: Kellner Szilvia amatőr író, amatőr versíró
Szeretem a gondolataimat és a nézeteimet másokkal megosztani, melynek az egyik eszköze számomra a versírás. Szeretném, ha azok, akik olvassák az alkotásaimat, az én szememmel látnák a világot, és úgymond az én szívemmel éreznének. Nem voltam híve annak, hogy egy versből, mely nem tartalmaz konkrétumot, próbáljuk meg kitalálni, mire gondolt a költő. Érdekes "játék", de lehetetlen feladat. A vers írás viszont ...