A kis tolvaj


http://mocorgohaz.hu/
  • 2024.
    jan
  • 24

Farkas Franciska nagyon boldog volt, hogy végre iskolás nagylány lett, mert őszintén szólva az óvodát már nagyon unta, az dedósoknak való, mondogatta. A tanító néni nagyon szép volt, fiatal és kedves. Az osztálytársait még nem ismerte, de ezt is izginek ...

Kép forrása: JPG

Farkas Franciska nagyon boldog volt, hogy végre iskolás nagylány lett, mert őszintén szólva az óvodát már nagyon unta, az dedósoknak való, mondogatta. A tanító néni nagyon szép volt, fiatal és kedves. Az osztálytársait még nem ismerte, de ezt is izginek tartotta. Magában elképzelte, hogy kivel barátkozik majd és kivel nem. Például azzal a vörös szeplős Róka fiúval biztos, hogy nem.

A tanító néni megengedte, hogy ők válasszanak maguknak padtársat, de akit szeretett volna, azt más választotta. Addig-addig nézelődött, míg mindenki párban ült, kivéve Róka Rudolfot és őt.

A tanító néni azt mondta, hogy akkor üljenek egymás mellé. Franciska dühében legszívesebben toporzékolt volna, de nem mert, viszont majd megpukkadt mérgében. A boldogsága úgy szállt el, mint ősszel a fecske. Bagoly Boglárka – mert így hívták a tanítót – kiosztott papírlapokat és azt kérte, hogy mindenki rajzolja le azt, amit szeretne.

A képet ki is lehet színezni és akié a legszebb lesz, azt kiteszik a falitáblára.

Franciska sok mindent rajzolt, többek között somot, platánt, akácot, bodzát, szép kék eget napocskával, aprócska felhőkkel, zöld füvet és sok-sok virágot. Minden virágot más színnel akart csinosítani, de hiába kereste a pirosat, és a sárgát, nem találta.

Mikor hazaért, kipakolta a táskáját, de a sem a piros, sem a sárga nem került elő.

Elpanaszolta édesanyjának, hogy szerinte csak az a ronda vörös Róka Rudi vehette el azokat.

Franciska anyukája azt mondta, hogy holnap szabadságon lesz és elmegy az iskola elé, hogy beszéljen Rudikával. El is jött. Na, most kapsz – gondolta magában Franciska – de e helyett az anyukája kedvesen megkérdezte, hogy sietnie kell-e haza, mert ha nem, akkor szívesen elvinné őt hozzájuk, hogy jobban megismerhessék egymást, ha már padtársak lettek Franciskával. Rudika tágra nyílt szemmel nézett, a meghatottságtól szóhoz se jutott, csupán csak bólintott.

Friderika néni kakaóval és kaláccsal kínálta a gyerekeket, majd megmutatta Franciska játékait és felajánlotta, hogy játszhat azokkal. Franciska most már nem fékezte tovább az indulatait, toporzékolt és dühösen kiabálta, hogy mégis mit képzel a mama! Idehozza ezt a tolvajt, akit nem elég, hogy etet és itat, de még a játékait is felajánlja neki. Rudika sírva fakadt és ki akart szaladni az ajtón, de Friderika néni elé állt és magához ölelte a riadt gyermeket. Ülj csak le szépen, nem bánt senki, kérlek meséljed el, hogy miért vettél el Franciska színeseiből. Rudika még mindig szipogva elmondta, hogy neki nincs színese. Az anyukája nagyon beteg és azt gondolta, hogy ha rajzol neki egy szép piros szívet meg egy sárga napocskát, akkor tudni fogja, hogy mennyire szereti őt. A napocska jelképezi az édesanyját, a szív pedig az ő szeretetét. Vissza akarta adni, de mivel Franciska észrevette, hogy hiányoznak, nem merte. Azt gondolta, hogy holnap, amikor nem figyel a kislány, beteszi a táskájába. Ki van most az édesanyáddal?- kérdezte Friderika néni. Senki. Nincs neki senkije csak én, engem hív úgy, hogy kis szívem, mert én vagyok a mindene. Van még egy kis húsleves, meg maradt a kalácsból is, mit gondolsz Rudika elfogadná az édesanyád? Igen, biztosan nagyon örülne neki, mert mióta beteg nem tud dolgozni és a táppénz nagyon kevés. A szobáért is fizetni kell, amit bérel. Az ingyenkonyhára szoktunk menni, de most nem tudunk. Ha kiderül, hogy loptam, intézetbe kerülök, sírta el magát ismét. Attól ne félj, hiszen csak kölcsön vetted, vissza is akartad adni, igaz? Igen, válaszolta elcsukló hangon a fiúcska. De attól is félek, hogy meghal az én drága anyukám. Ne félj Rudika, majd én gondoskodom rólatok addig, amíg édesanyád meg nem gyógyul. A színeseket pedig nyugodtan elveheted máskor is, csak előbb szólj a kislányomnak. Ő szívesen kölcsönadja azokat, igaz Franciskám?

 

 

Tóth Lászlóné Rita, Novellát, szatírát, verset és mesét egyaránt írok.

Már hosszú évek óta nyugdíjas vagyok, így szabadidőm jelentős részét írással, olvasással, tv-nézéssel, internetezéssel töltöm el. Eddig egy mesével pályáztam, ami megjelent a NOE kiadásában. Ugyancsak kiadásra került egy szatírám is az Irodalmi jelen egyik számában, valamint több versem jelentettem meg a Holnap Magazin gondozásában.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Gani Zsuzsa

2024-01-24 20:17

Kedves Rita! Nagyon szerethető, tanulságos mese. Szeretettel olvastam: Zsuzsa

Tóth Lászlóné Rita

2024-01-25 07:10

Kedves Zsuzsa! Nagyon szépen köszönöm. Van folytatása is, amit még nem töltöttem fel. Szeretettel: Rita

Várkonyi Kitty

2024-02-24 10:14

Meleghangú, kedves mesédet jó volt olvasni Kedves Rita!

Tóth Lászlóné Rita

2024-02-24 14:02

Kedves Kitty! Nagyon szépen köszönöm. Szeretettel: Rita

Garajszki Istvánné

2024-03-07 18:00

Ez egy tanulságos szép mese! Örömmel olvastam.