A kis tyúkocska nagy kaladja

A kis tyúkocska nagy kaladja.

Volt egyszer egy tyúkocska, kendermagos fajta,
megunta, hogy csak kapirgáljon bent a tyúkudvarba`.
Megmondta a többieknek, nem marad itt tovább,
nem látta még, és kíváncsi, milyen a nagyvilág.

El is indult nagy bátran, hiába mondták neki,
vigyázzon, mert ott portyázik ravasz Róka Rudi.
Mit nekem egy róka, hencegett a szárnyas,
várta őt az erdő, a hatalmas, az árnyas.

Egy óvatlan pillanatban a nyitva maradt kapun
kiszökött és felkiáltott, milyen szép a falum!
Távolodott egyre messzebb, és már nem is látta,
nem gondolt rá, hogy hazafelé az utat vajon megtalálja?

Nagy boldogan szaladgált, itt is, ott is kapart,
kíváncsian kutatta át a fák alatt az avart.
Talált egy bogarat, mit gyorsan meg is eszik,
nem sejti, hogy egy bokor mögül rókaszemek lesik.

Ej, tyúkocska! De jól tetted, hogy ideáig jöttél!
gondolta a ravaszdi, bizony jól döntöttél.
Meglesz ma a vacsorám, nem kell tőle félnem,
hogy a gazda Bodrija tőlem most megvédjen!

A szegény tyúk mit sem sejtve közelít Rudihoz,
felnéz, és a látvány, bizony sokkot okoz.
Na, tyúkocska, szólt Rudi: búcsúzz az élettől,
jól tetted, hogy kiszöktél a biztonságos fészekből.

Nem hallgatott a többiekre, a tyúk most már bánta,
kíváncsisága miatt lesz a róka vacsorája.
Megdermedve áll, hisz nem menti meg senki,
ám akkor Rudi mögött megjelent a Bodri.

Meg se próbáld, Rudi, ugatott a kutya,
nem lesz ma itt vacsora, a róka egyből tudta.
Elinalt az erdőbe, ahogy bírta lába,
futott, ahogy tudott, a Bodri meg utána.

Visszajött a tyúkhoz a hű Bodri kutya,
nemsokára rátaláltak a hazavezető útra.
Szerencséd, hogy megláttam, hogy kiszöktél a kapun,
épp időben érkeztem, ezért hálát kell adjunk.

A kis tyúk már otthon az udvart kapirgálja,
nem vágyik már többet ki a nagyvilágba.
Elég volt a kalandból, hogy kiszökött, bánta,
jobb otthon biztonságban, már ő is belátta.