Pista bácsi kalandja

Pista bácsi kalandja.

Susognak a lombok a nyári éjszakában,
jó végre megpihenni a hűvös szobában.
Tücsökzene hallatszik a jóleső csendben,
a melegben a falevél éppen hogy rezzen.

Egy bagoly huhogása töri meg a csendet,
Pista bácsi ekkor még bizony mit sem sejtett.
Alighogy lerogyott, nézné már a híreket,
ám szeme sarkából észrevesz egy egeret.

Nahát, ez mégsem járja! - Hördült fel magában.
Két dudás nem fér meg még most sem egy csárdában!
Vagy te maradsz itt, vagy én! - Üzent hadat egyből.
Majd felkapta a seprűt pont az asztal mellől.

Csapkodott nagy mérgesen, hátha eltalálja,
ám azt már feledte, hogy ott az asztal lába.
Bizony eltalálta, de nem ám az egeret,
lába ujja koppan, és szitkokat ereget.

Bevetem a nagyágyút, gondolta magában,
ezért áll most Bandita lesben a szobában.
A cirmos eddig csupán lustán henyélt otthon,
a vadászat dolgában nem nagyon volt toppon.

Megindul az egér, bandita meg utána,
Pista bácsi seprűvel a macska nyomában.
Hirtelen nagy bátran megfordul a cincogó,
bandita pedig már félelemtől vacogó.

Hát milyen macska vagy - korholja a gazdája,
megijeszthet egy vadászt a saját zsákmánya?
Az egér közben a helyzetet kihasználta,
felnéztek, és csak hűlt helye maradt utána.

Így történt az, hogy az egér kibabrált velük,
most aztán, hogy fogják meg, fájhat persze fejük.
Banditát büntetésből az udvarra rakták,
a rágcsálót ezután többé már nem látták.

Forrás: https://www.poet.hu/vers/284715