A medve és a nyúl

A medve és a nyúl.

Történetünk helyszíne egy mesebeli kerek erdő. Sokan lakták ezt az erdőt, köztük sok állat gyerek. Vezérük egy Barna nevű medve volt. Saját maga nevezte ki annak magát. Mint minden medvének hatalmas ereje volt. Kitűnt a többiek közül. Mindennek úgy kellett történnie a gyerekek között, ahogyan ő kigondolta. Sajnos Barna visszaélt az erejével és aki nem követte az utasításait, számolhatott egy kiadós veréssel.

A többi gyerek inkább nem is mert szembeszállni vele. Hiszen bármilyen apró ellenvetés és Barna már üvöltött is. Ijesztő volt ilyenkor, mintha villámokat szórt volna a szeme. Senkire sem volt tekintettel. A kisebbeket és gyengébbeket szerette kigúnyolni. Nem törődött azzal, hogy a szavai milyen fájdalma okoznak.

Egyszer érkezett a közösségbe egy új nyuszi gyerek. Halkan bemutatkozott.

• Sziasztok. Gyuszi a nevem.

Igen ám, de Barna egyből kiszúrta, hogy szegény kis Gyuszinak nincs farka. Hatalmas hahotába kezdett. Csak úgy rázkódott a válla a nevetéstől, mikor ujjal mutogatott a kis nyúlra.

• Tűnj el előlem, te szerencsétlen béna! Milyen nyúl az ilyen? Még farkad sincs.

A többi gyerek először csendben nézte a történteket. A nyuszi nem szólt semmit, de a könny kicsordult a szeméből. Mivel Barna így reagált, a többiek sem játszottak vele. Ők is gúnyolták a farka miatt. Gyuszinak fájt a szíve, de nem szólt semmit. Inkább magányosan üldögélt és csak nézte ahogyan a többiek játszottak.

Mígnem egy napon hatalmas ordítás hallatszott. Barna fájdalmas kiáltása zengett az erdőben. Kiderült, hogy málna szedés közben beleült egy kitett csapdába. Amikor felállt, a farka a csapdában maradt.

Amikor meglátta a többi gyerek, azonnal gúnyolni kezdte. Pontosan úgy, ahogyan ő tette előtte a nyuszival. Elvesztette a hatalmát felettük, hiszen azt látták, hogy ő is sebezhető, hiába a hatalmas ereje. Viszont nagyon meglepődtek, mikor az eddig félrehúzódott kis nyuszi Gyuszi elébük toppant.

• Szégyelljétek magatokat! Miért bántjátok? Még ti is járhattok így, mint ő.

A többi gyerek nagyon elszégyellte magát. Mégis akinek ez a legnagyobb meglepetést okozta, az Barna volt.

• Bocsánatot kérek tőled. Én kigúnyoltalak, te mégis a védelmemre keltél. Hogyan hozhatnám helyre, amit ellened tettem? – mondta halkan a nyuszinak.

Gyuszi most már bátran állt elébe.

• Ne bántsd a nálad gyengébbeket. Hiszen senki sem tehet arról, hogy milyennek született. Attól ő éppen olyan értékes és ugyan úgy lehet szeretni.

Ezek után Barna és Gyuszi a legjobb barátok lettek. A medve soha többé nem bántott senkit sem szóval, sem az erejével. Hiszen rájött, hogy csupán azért mert valaki más mint a többség, nem érdemli meg, hogy bántsák.