Barion Pixel

A kis veréb

  • 2024.
    jún
  • 15

Volt egyszer egy kis veréb, aki boldogan élt egy kis fészekben egy fán. Minden reggel felébredt a napsugár érintésére, és énekelve hangosan dalolt a többi madárral együtt. Minden nap felfedezett valami újat a világban, és soha nem volt unott perce. Egy...

Kép forrása: Pixaby

Volt egyszer egy kis veréb, aki boldogan élt egy kis fészekben egy fán. Minden reggel felébredt a napsugár érintésére, és énekelve hangosan dalolt a többi madárral együtt. Minden nap felfedezett valami újat a világban, és soha nem volt unott perce. Egy nap, amikor a kis veréb szárnyaira bízta magát, és repülni kezdett, felfedezett egy gyönyörű virágos rétet. Felfedezte az illatos virágok szépségét és a színes pillangók táncát. A kis veréb gyönyörködött a tájban, és boldogan repült körbe a réten.

Ahogy repült, meghallotta a távolban egy síró hangot. Érdeklődve közelebb repült, és meglátta a kisnyulat, aki elakadt a sűrű bozótban. A kis veréb szánalmat érzett a kisnyúl iránt, és leereszkedett hozzá. Segített neki kioldani a bozótot, és a kisnyúl hálásan nézett rá.

A kisnyúl elmesélte, hogy eltévedt, és nem tudott kijutni a bozótból. Úgy érezte magát, mintha soha nem találná az utat haza. A kis veréb megsimogatta a kisnyúl fejét, és megígérte neki, hogy segít visszatalálni.

A kis veréb rájött, hogy ha együtt dolgoznak, sikerül visszajutniuk a kisnyúl otthonába. Útmutatást adott neki, melyik úton kell menniük, és repülve megmutatta az irányt.

Hosszú utazás volt, de végül a kisnyúl újra megtalálta az otthonát. Boldogan hagyta el a kis veréb,és boldog volt, hogy segített egy baráton.

Ettől a naptól kezdve a kis veréb és a kisnyúl ígéretet tett egymásnak, hogy mindig segítenek egymásnak, ha bajban vannak. Így lett számukra a barátság a legfontosabb dolog az életben.

Ez a történet arra emlékeztet minket, hogy egy kis jócselekedet milyen sikert és örömöt hozhat mások életébe. Ha segítünk másoknak, akkor boldogságot és barátságot teremtünk a világban.

Sódar Andrea, Amatőr

Ezt a mesét írta: Sódar Andrea Amatőr

Sódar Andrea vagyok Szegedről. Három gyermekem van 32,27 és egy 6,5 eves fiúcska.. Kisfiamat pici korában nem érdekelték a mesék. Nem tudtam olyan mesét találni, ami lekötötte volna így, hát neki kezdtem az írásnak.Így született meg jónéhány mesénk.

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások