A kiscica titka

A kiscica titka.

Egyszer volt, hol nem volt, volt edgy falucska, amely egy szép nagy erdő mellett terült el. Ebben a faluban sajnos csak szegény emberek laktak. Mi volt szegénységük oka? 

A faluban réges régen, élt egy gazdag ember, aki  vagyonát a többi ember termésének elvételéből és nagy adók kivetéséből szerezte.

Történt egyszer, hogy ezt az embert magához hívta a király, aki tudta, hogy vagyonát nem tisztességes úton szerezte. Volt ott vallatás, a falu lakóinak meghallgatása,  a király csak annyit tudott elérni, hogy a gazdag ember vagyonát elkobozta és szétosztotta a falu szegényei között. A gazda ekkor szégyenében világgá ment,  senki sem tudja hová lett?

Az emberek  elkezdtek végre gyarapodni és békésen termeltek a kertekben és a mezőn. 
Gazdaggá ugyan nem vállhattak, de a biztos megélhetésük legalább meg volt. Napjaik csendben, békésen teltek, csak egy volt a fájdalmuk, állatokat nem tudtak vásárolni, pedig szükség lett volna jó teherbíró lovakra, tejet adó tehenekre.

Egyszer a falú vezetője gondolt egyet és elment az erdő túlodalán levő faluba, ahol minden hónap első vasárnapján vásárt tartottak . Lehetett itt mindent kapni, főleg az állat vásár volt nagy. Körbe, körbe járt  a gazda, megnézte mi mennyibe kerül., aztán elszomorodott. Ha a falu összeadja vagyona edgy részét sem telik belőle se tehénre, se lóra, de még edgy szamárra sem.
Ahogy ment a sorok között gondterhelten egy halk  nyávogás ütötte meg a fülét. Szétnézett honnan jön a hang? Hát látja, hogy egy pici cica kucorog az egyik sátor sarkában. Odament, hogy megsimogassa de a sátor gazdája durván arrébb lökte mondván, ne akarjon ő más állatához nyúlni csak akkor, ha azt  meg is veszi! A gazda szája tátva maradt attól a kapzsiságtól, ami a másik emberből áradt . A cica még jobban összekuporodott, de szemeivel bíztatóan intett a gazdának, menjen bele az egyezkedésbe!

- Mennyibe kerül ez a cica gazdúram?- kérdezte az embertől.

Annak a szeme huncutúl villant és azt felelte:

-Egy arany az ára.

-Egy arany? Hiszen ezen már libát, kacsát, tyúkot is tudnék venni, nem is keveset.- felelte a paraszt.

-Hát menjen és vegyen, a cica ára ennyi.- válaszolta a gazda.

A mi emberünk elindult, hogy tovább nézelődjön, de a cica panaszos nyávogása megállította. Visszanézett, hát látja, hogy a gonosz ember éppen lendít a cicáján és úgy vágja a másik sarokba, hogy az csak úgy nyekken. Közben morogja: -Te semmirekelő, csak a tejemet falod, mi hasznom  van belőled? De majd végett vetek én ennek, ma már nem viszlek haza!

Az ember sarkonfordult és visszament a gazdához.  -Fél aranyért elviszem- mondta. A pénzéhes gazda már nem bánta, hiszen így is jó boltot csinált ezzel az ételpusztító kis mihaszna cicával. Elvette a pénzt és átadta a cicát új gazdájának. Volt öröme mindkettőnek. A cica egyből vad dorombolásba kezdett, a paraszt meg boldog volt, hogy megmentette ezt az édes csepp kis állatot.

Egyszer aztán végetért az öröm, mert a falu pénze eszébe jutott a mi gazdánknak. Mit fog most mondani, hogy elherdálta az emberek keservesen összegyűjtött pénzének egy részét? A cica nyugodtan űlt ölében és a gazda nagy meglepetésére megszólalt.

-Ne félj, Te szegényember, életed legjobb vásárát kötötted meg!  Simogasd csak meg a szőröm, de olyan helyen ahol senki sem lát!  A gazda bebújt az egyik bokor mögé, megsimogatta a cicát, akinek ekkor felcsillogott a szőre és ahogy a gazda végighúzta a kezét rajta, tenyere tele lett arannyal.

A szája is tátva maradt a férfinak, de amikor a pénzt meg akarta számolni, a cica arra kérte, hogy most csak simogassa és menjen minél előbb lovat, tehenet és egy szekeret is venni!

A gazda gondolkodás nélkül megtette amit a cica kért és már ment is vissza a vásárba . Vett két lovat, edgy szekeret, ami elé a lovakat már be is kötötte. Aztán teheneket és edgy bikát, ezeket meg a kocsi után kötötte. Jutott még tyúkra, kacsára, libára is. Aztán szemébe ötlött a vásárban edgy olyan sátor, ahol mindenféle ékességeket lehett kapni. Volt ott selyem, gyönygysor, szallagok méterszámra és észrevett edgy aranyos kis párnácskát ami pont a cicája mérete volt. Azonnal megvette és vett a cica nyakába szép szallagot, amit be is kötött azonnal. A cica mosolygott  a szőre majdnem felfénylett örömében . A gazda gyorsan továbbvitte és egy kis tányérka negvásárlása  után már csak tejecskét vett, amivel cicáját azonnal meg is etette.A kocsi megtelt és a cicával az ölében már nem gyalog, hanem kocsin ülve tért vissza falujába, a jólelkü gazda.

Volt  ám döbbenet! Az emberek sírtak örömükben. Megkapták a  szárnyas állatokat, majd elhelyezték a teheneket, bikát és a lovakat is istállókba. 
Kérdések csak ezután záporoztak a gazda felé. Honnan volt ennyi mindenre pénze a gazdának? Ő csak mosolygott és nem felelt. A cica is esdekelve nézett rá! Hosszas gondolkodás után végre megszólalt: -Segítettem egy sérült állatnak aki egy gödörbe esett. Hát ahogy onnan kihúztam mit láttam, egy zsák van alatta, tele arannyal. Így hát szaporáztam lépteimet a kincset elkölteni és amit kaptatok abból van.-
A falu megnyugodott, mindenki boldogan ment aludni, egy pár ember kivételével, akik az  istállókba mentek, hogy az állatokat ellásák élelemmel és a teheneket megfejjék.
Másnap reggel már a gyerekek tejecskét ihattak és arról álmodoztak, hogy nemsokára már lesz vaj is a tejből amit már anyukájuk köpülhet!

A gazda  nyugovóra tért aranyszőrű cicájával,akit már meg sem mert simogatni, attól félve, hogy újra arannyal lesz tele a keze.

A cica ekkor megszólalt:- Amikor pénzre van szükséged, vagy bajban vagy csak akkor fénylik fel a bundám, egyékbként én is egy átlagos kiscica vagyok, akinek jól esik a szeretet. Így aztán a gazda megszeretgélte kedves állatkáját és mind a ketten békésen nyugovóra tértek.
A falu élete azóta még szebb lett, az állatok sok terhet levettek a szántó, vető emberek válláról, egyre több lett a termés, amiből  vihettek is a vásárba eladni. Az eladott termés árából, pedig újabb állatokat tudtak vásárolni.
Így a gazda és csodacicája is nyugodtan élhetett, mert titkukat nem kellet felfedni, az emberek szorgalma miatt. A falu szépen fejlődött és aki arra járt, mindenki  csodálta azt a békét és szeretetet amit az emberek között érzett.

Így tudta egy kiscica boldoggá tenni az embereket, mert szeretetet kapott Ő is. Ha edgy cicát árván látsz az út mentén, ne hagyd Te se magára, lehett, hogy Te is az aranyszőrű cicát segíted meg!