A szegény asszony és a csodaló története.


http://mocorgohaz.hu/
  • 2023.
    feb
  • 27

Valahol egkis országban, egy falu szélén élt egy öreg nénike. Házikója omladozott, ablakán a szél fújt be, télen nyáron. Már olyan öreg volt, hogy ereje is alig maradt, míg egy reggel ablakán kinézve egy lovat látott meg.
-Hát ez meg , hogy került i...

Kép forrása: storyweaver.org.in

Valahol egkis országban, egy falu szélén élt egy öreg nénike. Házikója omladozott, ablakán a szél fújt be, télen nyáron. Már olyan öreg volt, hogy ereje is alig maradt, míg egy reggel ablakán kinézve egy lovat látott meg.

-Hát ez meg , hogy került ide?- gondolta a nénike és kicsoszogott háza udvarára. A ló egyenesen a szemébe nézett, amitől Ő először megrettent, majd felbátorodva közeledni kezdett az állathoz.

Ahogy jobban megnézte,észrevette, hogy az álat oldalán egy mély seb tátong. Szétnézett, nincs e gazdája a közelben, de csak az erdőt, a mezőt és a falu szélét látta és sehol egy embert sem.  A ló meghajolt előtte, majd mikor újra egymásra néztek szemében könyörgés volt! Az öregasszony megértette. Mit is tegyen a csúnya sebbel, de olyan mély szeretet járta át lelkét, hogy az erőt adott neki a cselekvésre.

Eszébe jutott a mezőn található gyógyfű amivel régen is  sokszor segített sebesülteken. Gondolta megkeresi! A csoszogása egyre jobban változott, új erő járta át testét és már úgy érezte szalad, míg el nem érte azt a helyet ahol a csodafű termett. Szedett belőle egy öllel és indult visza a házába. A ló akkor már feküdt. Sebe olyan gyengévé tette, hogy lábai nem bírták. A néni azonnal rőzsét gyűjtött és vizet forralt kályháján.

Amikor ezzel készen lett, felvágta egyetlen lepedőjét és belemártotta a főzetbe. Kicsit félve, de elindult a sebesült állathoz. Az már csak bólintani bírt, a néni pedig bekötötte sebét és óránként  cserélte rajta a frissen mártott gyógyfüves kendőt. Eljött az este, a ló kinyitotta a szemét és így szólt: -Köszönöm amit értem teszel az életemet mentetted meg! Arra kérlek hozzál nekem patakvízet és adj ennem szénát!

 A néni megrökönyödött, beszélő ló és  hogy fogja ezt megtenni, hisz maga is gyenge? Meglepődésére megint erőt érzett magában és elindult a patakra vízért. A vödröt a ló elé rakta segítette az ivásban, majd fogta  sarlóját és elment a mezőre fűvet vágni. A ló ezt is jóizűen megette, majd elaludt. A néni is elfáradt, de a ló mellől nem volt szíve elmenni.

Ekkor hatalmas fény áradt szét háza körül. Döbbenten ült a ló mellet és a fényt nézve egy tündér alakját fedezte fel. A tündér csak mosolygott és egy pálcával feléjük intett. Hatalmas forgószél támadt, ami felemelte a lovat,  a nénit és  vitte őket sebesen. Országok felett repültek el, messze tünt a szegényes kis viskó és nemsokára egy csodapalotában találták magukat. A palota falai kristályból voltak és csodálatos lágy zene hangja szólt. A ló ekkor kétlábra állt és megrázta magát. A néni döbbenten vette észre, hogy egy szép ifjú emberré változott át.

A tündér ekkor megszólalt: -Köszönöm amit a fiamért tettél! Sok évvel ezelőtt a fiam meglátott egy szép lánykát akibe szerelmes lett. A gonosz tündér ezt nem nézte jó szemmel, mert fiamhoz a saját lányát szerette volna hozzáadni. Bárhogy is akartuk fiamat megvédeni,  elrabolta és börtönbe zárta a tündér, abban reménykedve, hogy megtörik és a lányát  veszi feleségül. Nem sikerült az igaz szerelmet megtörnie és ekkor elátkozta, hogy lóvá változva járja a világot, míg nem talál egy olyan embert aki megszánja és szeretetével feloldja az átok alól! Te voltál  az  ember aki a sebesült fiamat, aki  ló képében ment oda  hozzád megsegítette, még erőtlensége legyőzésének  árán is. Fiam szabad, te pedig kérj bármit megkapod!-

A néni elgondolkozott? Mit is kérhetne Ő, mikor ma, vagy  holnap már meg is halhat? Neki már semmire  sincs szüksége.

A tündér nézte és elmosolyogta magát.Olvasott a néni gondolataiban, aztán megszólalt.-

Emlékszik e még ifjúságára? Emlékszik e egy ifjúra aki  szerette volna a kezét megkérni?-

A néni elcsodálkozott. Olyan régen volt ez már, mikor még szülei is vele voltak és szerényen bár, de boldogan éltek. Aztán mintha átok súlytotta volna őket, mindenük elveszett, meghalt apja és anyja is  Ő meg egyedül maradt a nagyvilágban.

Egy álom tartotta benne a lelket hosszú ideig, annak az ifjúnak a várása aki egyszer  megvallotta neki szerelmét és akit ő is szeretett. Az idő telt, elfelejtette álmát és szépen, csendben megöregedett.

A tündér továbbra is csak mosolygott és azt kérte a nénitől, most pihenjen le és reggel majd tovább beszélgetnek. A néni édes álomba merült.  Újra fiatal volt, látta édesanyját, édesapját és azt az ifjút akit szeretett. A reggel napsugár már ébren találta.  Ahogy felkelt, feltünően fürgén pattant ki az ágyból és serényen leszaladt a palota nagytermébe.

 Amit ott látott, el sem akarta hinni. A tündérkirálynő mellet ott állt az ifjú akit Ő szeretett, mellette apja, anyja. Szemeit könny futotta el. Az ifjú odalépett hozzá és újra kérte legyen a felesége. A néni sírva fakadt. Hogyan is vehetné felségül a saját öreganyját? Ekkor a palota kristályfalai tükörré változtak és mindegyik tükörben saját magát látta, azt a fiatal és szép lányt aki a találkozásuk idejében  volt.

Az átok letelt. A gonosz tündér palotája összedőlt maga alá tememetve a tündért és a  börtöncellák kinyíltak, ahonnan halottnak hit anyja és apja is kiszabadult. A lány boldogan mondott igent és csodálatos esküvőt rendeztek.  A faluszéli viskóba pedig a gonosz tündér lánya került , aki várhatja, hogy valaki megmentse.

Németh Erika, amatőr író

Ezt a mesét írta: Németh Erika amatőr író

Kedvenc időtöltésem a mese írás, a festés mellett. Unokáim inspiráltak, erre a tevékenységre, mert az esték 3-4 mese elmondásával kezdődtek. Minden esemény ami az életünkben történik,ihletője lehet egy szép mesének. A kertünk ahol, valójában is élnek manók , tündérek, sok madár és erdei állat látogat be hozzánk. A mese ott hever előttem csak meg kell írni. A nyuszi történetét aki fittyet hány a gazdára, pedig nem ...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!