A kisróka és a folyó

A kisróka és a folyó.

A zöldellő kerekerdőt, folyó szeli át,

Mely egyre csalogatta a kisrókát.

Édesanyja óva intette a víztől,

Nagyon féltette a veszélyes helytől.

De a rókánk mindig arra csavargott,

Naphosszat nézte, ahogy a víz csillogott,

Szelíd csobogása elálmositotta

a parton a fejét álomra hajtotta.

Ha itt volt, mindig megnyugodott,

félálomban így gonolkodott:

Méghogy ez a szép folyó veszélyes?

Hisz most is olyan nyugodt, mitől féljek?

Mikor felkelt kavicsot és kagylót szedett,

ám egy óvatlan pillanatban a vízbe esett.

Szél támadt és erős lett a folyó sodrása, 

Messze vitte a parttól pici rókánkat.

Hiába kiáltott többször is ijedten,

nem látott senkit, aki segitsen.

Úszni nem tudott, csak csapkodott egyre,

kűzdött, hogy ne merüljön víz alá a feje.

Ereje fogytán volt, kezdte cserben hagyni, 

már alig tudott a felszínen maradni.

Egy örvény húzta lefelé a mélybe,

egy rönkbe kapaszkodott, mi úszott feléje.

Öreg medve papa éppen málnát szedett,

szerencsére meglátta a sodródó gyereket.

Gyorsan utánna ugrott, kihúzta a partra,

Haza vitte és melegen betakargatta.

Mikor rókamama megtudta mi történt

szaladt a medvéhez, hogy megölelje kölykét.

A kisróka könnyes szemmel bocsánatot kért

És egyedül nem ment a folyópartra többé.