Alma-ház

Alma-ház.

A kertben állt egy almafa,
sok piros alma volt rajta.
Az egyik érett gyümölcsben
egy pici kukac ült csöndben.
Ez volt az ő kis lakása
a gyermekkori nagy álma.
Nem éhezett, jól lakhatott,
mindig nyugodtan alhatott.

Egy nap vihar kerekedett,
az alma a földre esett.
Puha fűnek lágy ölében
megmarad a gyümölcs épen.
Mire eltelt egy vagy két hét,
fonnyadozott az almahéj,
szűk lett így az alma lakás,
nem volt többé már két szobás.

Alig fért a kukac benne,
kiköltözött hát az este.
És vajon most mihez kezdjen?
Menedéket hol keressen?
Nem sokáig gondolkodott,
famaszásnak neki fogott.
Úgy gondolta másnap délre
Felér majd a tetejére.

Egész nap csak mászott-mászott,
meglátott egy fakopáncsot.
Jajj! Jajj szegény fejemnek!
Vége rövid életemnek.
Reszketett, mint a kocsonya.
Merre bújjon el? Nem tudta.
Úgy sietett majd le esett,
a madárcsőr közeledett.

Az utolsó pillanatban
meglátott egy rést a fában,
megmenekült, mert a madár
nem láthatott a rés alá.
Amikor a veszély elmúlt,
azon nyomban útnak indult.
Elfáradt már, de végre
felér a fa tetejére.

Észre vett egy ízes almát,
gyorsabban szedte a lábát.
Szépnek, finomnak találta,
így ez lett az új lakása.