Alma-ház.
A kertben állt egy almafa,
sok piros alma volt rajta.
Az egyik érett gyümölcsben
egy pici kukac ült csöndben.
Ez volt az ő kis lakása
a gyermekkori nagy álma.
Nem éhezett, jól lakhatott,
mindig nyugodtan alhatott.
Egy nap vihar kerekedett,
az alma a földre esett.
Puha fűnek lágy ölében
megmarad a gyümölcs épen.
Mire eltelt egy vagy két hét,
fonnyadozott az almahéj,
szűk lett így az alma lakás,
nem volt többé már két szobás.
Alig fért a kukac benne,
kiköltözött hát az este.
És vajon most mihez kezdjen?
Menedéket hol keressen?
Nem sokáig gondolkodott,
famaszásnak neki fogott.
Úgy gondolta másnap délre
Felér majd a tetejére.
Egész nap csak mászott-mászott,
meglátott egy fakopáncsot.
Jajj! Jajj szegény fejemnek!
Vége rövid életemnek.
Reszketett, mint a kocsonya.
Merre bújjon el? Nem tudta.
Úgy sietett majd le esett,
a madárcsőr közeledett.
Az utolsó pillanatban
meglátott egy rést a fában,
megmenekült, mert a madár
nem láthatott a rés alá.
Amikor a veszély elmúlt,
azon nyomban útnak indult.
Elfáradt már, de végre
felér a fa tetejére.
Észre vett egy ízes almát,
gyorsabban szedte a lábát.
Szépnek, finomnak találta,
így ez lett az új lakása.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Virágos mező közepében, béka lakta tó vizében élt főhősünk az apró kedves béka apó. Az öreg gólyaeleség naphosszat csak mesélt. Egyszer azt mondja az apró szúnyogkoktélt szopogató: -Igaz mese jön g...
Elolvasom
A zöldellő kerekerdőt, folyó szeli át, Mely egyre csalogatta a kisrókát. Édesanyja óva intette a víztől, Nagyon féltette a veszélyes helytől. De a rókánk mindig arra csavargott, Naphosszat nézte, a...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Szerémi Nikoletta amatőr költő
Az irodalom szeretete gyermekkoromtól elkísér. Szeretek olvasni, legyen az mese, regény, novella, vers vagy szinte bármi. A versírás számomra olyan, mint festőnek a vászon, melynek csak a képzelet szabhat határt. Vezetője vagyok a Fegyverneki Tollforgatóknak, célom összefogni a helyi alkotókat, hogy a tehetségek ne vesszenek el és az olvasók, hallgatók örömüket leljék a műveinkben.