A körhinta lovai_12. fejezet: A Patkós-farmon.

12. A Patkós-farmon

A szöszi lány először a házba hívta be Noellát. Bemutatta a reggelizés nyomait éppen eltakarító anyukájának, majd megmutatta a szobáját. Itt aztán együttes erővel kijavították a plakát helyesírási hibáit. Utána a ház mögötti gazdasági épületek felé vették útjukat.

– Tudom, hogy szereted a lovakat. Most megnézheted a mi lovainkat. Remélem nem félsz tőlük, tudod ezek nem pónik, hanem nagytestű hátaslovak. Noella cirkuszos korából jól ismerte a hátaslovakat is, sokat segített annak idején a lovászoknak. Így itt sem érzett félelmet, inkább kíváncsisággal vegyes örömet, amikor az istállóba lépett. Rögtön megcsapta orrát a jól ismert és kedvelt istállószag. Pankáéknak tizenöt gyönyörű hátaslovuk volt. Egyenként elkülönített boxokban álltak, kíváncsian forgatták fejüket, fülüket a belépő lányok felé.

A lovak körül sürgölődött Pityu is, Panka bátyja. Édesapjuk, Patkós Pál ménesgazda pedig a szénát adagolta ki a lovaknak. Panka bemutatta a családtagjainak az új barátnőjét. Az apa, érdeklődéssel figyelte, hogy milyen gyakorlott mozdulatokkal nyúlt Noella a lovak felé. Rögtön látta, hogy nem kell féltenie, mert igazi lószakértő érkezett hozzájuk. Így aztán megengedte, hogy az etetésbe, itatásba is bekapcsolódjon. Noella boldogan segédkezett mindenben, a megszokott feladatok, illatok feledtették vele a pónik miatt érzett bánatát. Pál gazda szavai örömmel töltötték el, amikor  szíves szóval invitálta hozzájuk.

– Bármikor jöhetsz hozzánk, Noella! Aki a lovakhoz így ért és így szereti őket, mint te, az nálunk szívesen látott vendég.

Noella miután elbúcsúzott új barátaitól, elégedetten tekert vissza a szomorú vidámparkba.