Manófalvi karácsony

Manófalvi karácsony.

A délutáni nagy havazás után Manófalva lakói kimerészkedtek házikóikból és újra elindultak nézelődni a környékükön. Hóminak, a hómókusnak is érkezett egy új látogatója, egy aprócska, leginkább emberformájú kis lény. Marci és Mókuli az ablakból figyelte az ismeretlen jövevényt. Ő is észrevette a bámészkodó mókusokat, majd hívogatóan integetett feléjük. Kedvesnek tűnt, ezért Marciék kijöttek hozzá. A látogató illendően bemutatkozott:

               – Én Benő manó vagyok, és tegnap költöztem ide néhány manóbarátommal a tölgyerdei nagy tisztásról. Hallottuk hírét ennek a helynek. Gondoltuk, ha már Manófalva a neve, nekünk is itt a helyünk. Remélem, jó barátok leszünk!

               Mókuli megkínálta Benő manót a finom kökényteával. A teázás után Benő vezetésével indultak a manófalvi alsó sorra, hogy megismerkedjenek a tölgyerdei manókkal. Az egymás mellett álló házikók ajtaján nagy házszámok sorakoztak: 2, 4, 6, 8, 10. A mókusok nem ismerték a számokat, ezért Benő elmagyarázta nekik, hogy az előző lakhelyükön is ezek a számok voltak a házkapukon. Az övé a tízes szám volt, mert ő volt a legfiatalabb, a maga 88 évével. Mindenki onnan tudta, hogy hová kell hazamennie, hogy megjegyezte a házszámát. Ezután sorba bekopogtak a házikókba, Benő pedig bemutatta egymásnak a manókat és a mókusokat. A kettes ház lakója egy nagyon idős manónéni volt, akit Borsókánénak szólított Benő. Az anyóka behívta házába a vendégeket és finom mogyorós keksszel kínálta őket.

               – Tudjátok, hamarosan itt a karácsony és már készítem az ünnepi süteményeket a manócsaládomnak.

               Marciék még a karácsonyról sem hallottak senkitől, de azt gondolták, ha ilyen finomságokat ehetnek, akkor az csak jó dolog lehet.

               – Már csak kettőt kell aludni, és itt az ünnep! Majd mi megmutatjuk nektek, hogy milyen is a karácsony – ígérte Benő, és elbúcsúztak egymástól.

               A manók nem építettek hómanókat, de szorgalmasan készülődtek a karácsonyestére. Ágakat, bogyókat gyűjtöttek, segítettek Borsókánénak a sütésben. Amikor pedig sötétedni kezdett, útnak indultak. Manófalva minden házikójánál mécsest gyújtottak és vendégségbe hívták a lakókat. Mire mindenkihez eljutottak, besötétedett, csak a sok-sok mécses fénye ragyogott az erdőszéli lakótelepen. Az alsó sori manóházak előtt terített asztal várta a vendégeket: finom madárpogácsák, áfonyás süti, mogyorós puszedli, csipketea. A jókívánságok után együtt fogyasztották el a manók és a kisállatok a karácsonyi lakomát és gyönyörködtek a kivilágított manófalvi házikókban.

               Mókus Marci és Mókuli boldogan állapította meg, hogy tényleg a karácsony a legszebb ünnep.