BALAMBÉR VAKÁCIÓJA_17. A pihenőnapom

BALAMBÉR VAKÁCIÓJA_17. A pihenőnapom.

17. A pihenőnapom

Hazafelé aztán mindenre fény derült. Lackó javaslatára Géza bátyámékhoz siettek, ahol éppen ott volt Vince papa is. Miután a gyerekek elmondták, mi történt, a papa gyorsan hazasietett Totóért. Magához vette Fánit, hogy a kutya jól megszagolgassa. Aztán Totó ügyesen elvezette hozzám őket. Nem a nagyszülők felé mentünk, hanem Erikáékhoz.

– Gézám, a legjobb az lesz, ha itt marad délutánra Balambér. Nálatok hamarabb megnyugszik. Egyelőre még nagyon remeg, jobb, ha Teri nénéd így nem látja. Majd azt mondom neki, hogy a holnapi napra edzünk egy kicsit. Tudod, megbeszéltük, hogy holnap, amíg Győrbe kirándulunk, befogadjátok Balambért, hogy ne legyen egyedül.

– Ez tényleg jól hangzik. Egyébként is jön hozzánk a doktornő, majd megnézi, nem lett-e valami baja ennek a csavargó fiúnak – felelte Géza bátyám.

Ez én lennék? Nem is csavarogtam el, hiszen csak fogócskáztam az unokatesóimmal. Puszta véletlen, hogy elvesznem is sikerül.

A nagyteremben a nyuszik kíváncsian fordultak felém, kérdezgették mi történt velem, mert nagyon ijedtnek látszom.

Géza bátyám egy összkomfortos ketrecbe helyezett el, enni-innivalóm is bőven volt. Az ijedtségnél csak az éhségem volt nagyobb, így aztán rendesen teleettem magam a finom táppal. Ettől aztán úgy elálmosodtam, hogy alig maradt erőm bevánszorogni az alvókuckóba. Még hallottam, ahogy Zebulon bácsi rászólt a többiekre:

– Csendben legyetek, majd ha kipihente magát, mindent elmesél…

Ismerős hangokra ébredtem. Géza bátyám közelített felém egy nénivel. Mögöttük Erika egy idegen kislánnyal. De ez a kislány nem sétált, mint Erika, hanem egy székben ült, aminek kerekei voltak. Vajon kik lehetnek ezek az idegenek?

– Balambér, bemutatom neked Zsuzsa doktor nénit. A kislányát pedig Raminak hívják. El szoktak jönni hozzánk gyakran. Zsuzsa néni meg fog vizsgálni téged, hogy nem történt-e bajod a levendulásban. Rami beszélgetni szokott a nyuszikkal, nagyon kedvelik őt a társaid.

Nem értettem miért kell engem vizsgálgatni, mikor semmi bajom. A bőséges lakoma és a kiadós alvás után már a remegésem is elmúlt. De legyen, ha már idejött ez a doktor néni! Nagyon gyengéden bánt velem Zsuzsa néni, átnézte a bundámat, a tappancsaimat, majd hosszasan vizsgálta a füleimet, szemeimet, még a fogaimra is kíváncsi volt. Végül azt mondta:

– Kutya baja ennek a nyuszinak! Vagány kis jószág ez, Kovács úr! A bundájából szedjék ki a száraz leveleket, idővel majd elmúlik ez az átható levendulaillata is.

A ketrecem helyett Rami ölébe tett a doktor néni.

– Vigasztald meg, kislányom ezt az elkóborolt jószágot! Te biztosan elmulasztod a maradék ijedtségét is. Addig én megnézem a többieket.

Így is lett. Raminak olyan puha és könnyű keze volt, mint még senki másnak. A hangja halk, csendben sutyorgott valamit a fülembe. A felét nem is értettem, de jólesően nyugtatgatott. Mire vége lett Rami kezelésének, már nyoma sem volt bennem az átélt félelmeknek. Hosszasan meséltem társaimnak, miután a doktor néniék elmentek tőlünk. Különösen Valter és a magasban köröző madár érdekelte őket, mert ilyenekkel még nem találkoztak. Döngicsélő, zümmögő, repülő apróságok már megfordultak itt is a nagyteremben.

Már esteledett, amikor papa és Peti értem jöttek. Géza bátyám megnyugtatta őket azzal, amit mondott rólam a doktor néni.

– Ennek a Raminak tényleg varázskeze van. Az anyukája szerint felnőtt korában állatpszichológus lesz belőle. Balambért is kezelte, és teljesen rendbe jött tőle.

– Köszönjük Gézám a gondoskodást! – hálálkodott papa. – Aztán Peti, a mamának egy szót se erről a kalandról!