A különleges macskák

A különleges macskák.

Volt egyszer három kiscica: Félix, Cirmi, Pamacs. Mindhárman egy idős hölgy házában éltek, ő volt a gazdájuk. Az asszony szabadidejét legszívesebben azzal töltötte, hogy varrt vagy kötögetett. Már nyugdíjas volt, de korábban varrónőként dolgozott. Egy kosár állt kedvenc karosszéke mellett, amely tele volt pamutgombolyaggal. A cicák gyakran elcsentek egyet-egyet játszani. Főleg Cirmi kedvelte ezt a játékot, aki a legfiatalabb volt a három cica közül. Gazdájuk kedvence Félix volt.  Azért, mert lányától kapta ajándékba. Pamacs egy kóbormacska volt. Az asszony talált rá háza ajtaja előtt egy szeles őszi reggelen.

Gazdájuk mindhármukkal jól bánt. Reggelire mindig szardíniát kaptak. Vacsorájuk általában egy tálka meleg tej volt. Karácsonykor mindig kaptak ajándékot. Tavaly új ágyat és egy rúd szalámit kaptak. Az ünnepi ételük mindig spagetti volt húsgombóccal. A gazdi gyakran megengedte nekik, hogy kötögetés közben az ölébe feküdjenek. Télen esténként a házban aludtak a kandalló előtt.

Egy hideg téli estén a cicák fontos témáról kezdtek el beszélgetni. Arra gondoltak meglepik gazdájukat valamivel. De nem tudták eldönteni mi legyen az. Félix úgy gondolta, egy szakácskönyv lenne a tökéletes ajándék.  A hölgy imádott a konyhában sürögni-forogni és nagyon finom süteményeket tudott sütni. A legjobban az almáspitét tudta elkészíteni.  Általában akkor sütött ilyet, ha a lánya meglátogatta vagy legjobb barátnőjét hívta át egy csésze teára. Cirmi egy új varrógéppel akarta megajándékozni a gazdit mert a mostani már nagyon régi volt. Pamacs mielőtt bármit is javasolt volna, hosszasan elgondolkodott. Végiggondolta, hogy Erzsike, a gazdájuk miket szeret. A következő ötlete támadt:

-Csináljunk a gazdinak egy takarót! - nyávogta hangosan.

- Hogyan jutott ilyen az eszedbe? - kérdezte Cirmi és Félix.

- Gondoltam, hogy télen egy meleg és puha takaró a legjobb, leghasznosabb ajándék. - válaszolta Pamacs büszkén.

Büszke volt magára, hogy ilyen jó ötlete támadt. Eddig még soha nem volt ilyen nagyszerű ötlete.

-Hogy tudnánk mi takarót készíteni? - kérdezte Félix a többieket.

- Mi magunk is megköthetnénk egy szép lila takarót! - mondta Cirmi.

- Ez jó ötlet! A lila szín biztosan tetszene neki, mert a kedvenc virága az ibolya is lila. – helyeselte Pamacs.

- Mi nem tudunk kötni… jó ötlet a takaró de sajnos megvalósíthatatlan…- mondta Félix.

- Én tudok kötni! - nyávogta Cirmi.

- Hol és mikor tanultál meg? - kérdezték tőle a többiek meglepődve.

- Sokat szoktam a gazdi ölében feküdni miközben köt, így tanultam meg. Már sokszor láttam, hogy csinálja. Egyszerűen ellestem a technikát!

- Akkor ez eldőlt! Az ajándék egy lila, kötött takaró lesz. - jelentették ki a macskák mindhárman.

Reggel korán felkeltek és nekiálltak a meglepetés elkészítésének. Felosztották a feladatokat. Félix előkereste a kötőtűt és a lila gombolyagot. Cirmi macskagyorsasággal elkezdte megkötni a takarót. Pamacs mindent Cirmi mancsa alá adott amit kért, hol az ollót, hol a pamutot. Az ajándék elkészítése így is elég sokáig tartott. Egy hétig minden nap korán keltek és a meglepetésen dolgoztak. Végre elkészült az ajándék. A három cica büszke volt magára, hogy ilyen jó csapatmunkát végeztek.

-Mi vagyunk a különleges macskák! - mondta Cirmi társainak, amikor elkészült a munkával.

Erzsike megkapta az ajándékot és még egy képeslapot is, amelyen a következő szöveg volt:

„Szeretnek és ölelnek cicáid: Félix, Pamacs és Cirmi. Ezt az ajándékot tőlünk kapod hálánk jeléül, mert mindig nagyon jól bánsz velünk. Miauuu…”

Az üzenetet Félix írta, mert egy barátjától még tavaly megtanult írni. Erzsike kedvenceinek jutalmul húsgombócos spagettit főzött. Úgy gondolta, a cicák most igazán megérdemlik a finom falatokat.

Itt a vége fuss el véle!