A különleges festmény

A különleges festmény.

Volt egyszer egy múzeum, amelyben egy különleges festmény rejtezett. Csak az igazszívű emberek számára volt látható. Ezért sokan ide látogattak, hogy megtudják tiszta-e a szívük. A festmény a gonosz emberek számára láthatatlan volt.

Egy gazdag kereskedő hallott a festményről. Mivel fia Marcell, házasodni készült, úgy gondolta, hogy a választottjának még a házasság előtt el kell mennie a festményhez. Ha a festmény látható a hajadon számára, akkor tiszta a szíve, ha nem, akkor tele van gonoszsággal. Marcell számára egy kedves, szép és jólelkű feleséget szeretett volna. Mindezt meg is beszélte előre a fiával, aki nemsokára elindult lánynézőbe. Elsőként egy bíró házánál tett látogatást, hogy megismerje annak egyetlen leányát, Rózsikát. Az igazságosztó kedvesen fogadta a kérőt és bevezette őt a házba, egyenesen Rózsikához. Amikor megpillantotta a lányt, nagyon szépnek találta. Rózsika az ágy szélén ült és egy könyvet olvasott. Kedvesen megszólította:

• Jó napot, szépséges kisasszony!

A lány illően fogadta a köszönést, könyvét félretette és beszélgetni kezdtek. Marcellnak azonnal feltűnt, hogy a lány rendkívül művelt és választékosan beszél. Rózsika eddigi utazásairól mesélt. A nagy társalgás közepette igen megszomjaztak, ezért Rózsika hozatott két pohár gyümölcslevet. A szolgálólány azonban véletlenül megbotlott a szőnyeg sarkában, mire a bíró lánya rendkívül dühösen megszidta őt:

• Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?! Még egy pohár gyümölcslevet sem tudsz felszolgálni!

A szolgálólány nagyon megrémült és Rózsika bocsánatáért esedezett.

• Nem volt szándékos, kisasszony, könyörgöm bocsásson meg! – zokogta a leány.

A bíró lánya azonban nagyon mérgesen elbocsátotta őt a háztól.

Marcell számára azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy bár Rózsika nagyon szép és művelt lány, de a szíve kőből van, a lelke kegyetlen. Miután a szolgálólány elment, a fiú is elköszönt a kisasszonytól.

Marcell második állomása egy gazdag földesúr háza volt, aki két lányával, Futrinkával és Mirellával élt egy óriási házban. Amint a fiú belépett a házba, udvariasan köszönt. A két lány hasonlósága döbbenetes volt számára. De ez csak a külsejükre vonatkozott. Az érdeklődési körük és személyiségük teljesen különbözött. Futrinka nagyon beszédes volt. Szerette a virágokat és mindig a legújabb divat szerint öltözködött. Mirella keveset beszélt, inkább csak szerényen mosolygott és lopott pillantásokat vetett Marcellra. Az ő érdeklődési köre a költészetre és az állatok iránti szeretetre korlátozódott. A fiúnak ő tetszett meg jobban. Amikor elköszönt és elindult haza, érezte, hogy megtalálta azt a lányt, aki tökéletes számára. Nagyon boldog volt. Mirellát képzelte el feleségének. Hazaérve közölte apjával döntését. 

Ahogy korábban megbeszélték, elvitték a választott leányt a múzeumba, hogy próbára tegyék. Megnyugodhatott a lelkük, mert Mirella bizony nem csak hogy látta a festményt, de sokáig áradozott róla, hogy milyen szép és különleges. Részletesen leírta minden apró részletét.

Az apa és fia elégedetten néztek egymásra. Rövid időn belül nagy lakodalmat csaptak, házasságuk örömben gazdag volt. A tiszta szív és szép lélek a boldog élet titka.