A jóslat

A jóslat.

Szandra nagyon szeretett álmodozni és a jövőjéről elmélkedni. Még csak tizenöt éves volt, de azon morfondírozott milyen lesz az esküvője, milyen házban fog élni férjével, gyerekeivel. Szerette volna, ha az első találkozás igaz szerelmével olyan lenne, mint a könyvekben, amiket olvasott. Szabadidejében romantikus könyveket lapozott és ruhákat tervezett. Gyakran elképzelte a leendő menyasszonyi ruháját és megpróbálta lerajzolni azt, minden apró részletével. Úgy képzelte, hogy a nagy napja Párizsban, az Eiffel-toronynál lesz és minden fényárban fog úszni. Egy nap, amint vásárolgatott, megpillantott egy reklámplakátot, amin az állt, hogy két nap múlva egy jósnő látogat majd ide a városba. A főtéren várja és fogadja majd az érdeklődőket. Szandra egy percig sem habozott, eltökélte, hogy ő bizony felkeresi ezt a jósnőt, hogy megtudja mi vár rá a jövőben. Az izgatottságtól aznap nem jött álom a szemére. De még másnap éjjel sem!

 Amikor megérkezett a jósnő a főtérre, Szandra már ott várta, mert elsőként akart bejutni hozzá. Egy óriási színes sátorban fogadta az érdeklődőket, ami olyan volt mint a cirkuszokban. Amikor a lány belépett a sátorba, a jósnő mosolygott rá. Mintha sejtette volna miért jött hozzá. Elmondta hát, hogy az érdekelné, mikor fogja megismerni a jövendőbelijét. A jósnő elővett egy pakli kártyát, jól megkeverte, majd arra kérte őt, hogy húzzon három lapot. Ezekről aztán leolvasta, hogy a tizenhatodik születésnapján fog belépni az életébe a leendő férje. Hasonló lesz az érdeklődési körük. Húsz évesen kötnek majd házasságot, melyből két gyermekük születik. Szandra nagyon boldog volt, hisz a szülinapjára mindössze két napot kellet várnia.

A nevezetes napon, szülei vidámparkba vitték őt. Kipróbálták az óriáskereket, a hullámvasutat. De Szandra esze mindvégig a nagy találkozáson járt. A jósnő szerint ugyanis ezen a napon kellett megtörténnie. Azonban mégsem történt semmi. Csalódottan ment haza szüleivel, akik nem értették mi a baj, de lányuk nem is akart róla beszélni, hogy mi bántja. Úgy gondolta sétál egyet. Közben az út széléről virágokat szedett, majd leült egy padra és koszorút kezdett fonni belőlük. Annyira elmélyült a gondolataiban, hogy észre sem vette, amint a mellette lévő padra leült egy igen szimpatikus fiú, aki a táskájából elővett könyvet kezdte olvasni. A lány elkészült a koszorúval, de amikor fel akarta próbálni, elejtette. Ezt észrevette a fiú és azonnal odalépett, hogy felvegye. Egyszerre fogták meg a virágkoszorút és tekintetük is találkozott. Egy pillanatra mintha az idő is megállt volna. Szandra hagyta, hogy a fiú a fejére tegye a virágokat és bár hang nem jött ki az ajkán, de kedvesen mosolygott. Aztán beszélgetni kezdtek és amikor kiderült, hogy a lány szülinapja van, a fiú egy újabb szál virágot szakított le és ajándékozta oda. Elárulta a nevét is, úgy hívták, hogy Paul. Annyira szimpatikusak voltak egymásnak, hogy megbeszélték mostantól gyakran összefutnak majd. Így is történt. A szimpátiából szerelem lett és ahogy a jósnő mondta, húsz évesen örök hűséget fogadtak egymásnak Párizsban és boldog házasságban éltek tovább együtt. A jóslat valóra vált.