Az utazás

Egy nagy városban élt egy nő, Éva. Minden téren sikeres volt, jó munkája és szerető családja, férje, akire bármikor számíthatott. Egy népszerű magazin cikkírója volt. Már kiskora óta újságírással szeretett volna foglalkozni, ezért nagyon örült, hogy álma valóra vált.

Egy nap a szokásos módon dolgozni indult, nem sejtette, hogy ez a nap más lesz mint a többi. Amikor a munkahelyére ért, főnöke az irodájába hívatta. Éva nem értette, hogy főnöke miért hivatja, mert ő mindig határidőre megoldott minden feladatot. Miközben az iroda felé sétált, azon morfondírozott, vajon mit rontott el, miben hibázott. Bekopogott az ajtón, félve belépett és lesütött szemekkel állt meg az íróasztal előtt. Főnöke hellyel kínálta őt. Amikor leült még mindig nem mert a szemébe nézni. Mintha valóban vétkes lenne. Kiderült, hogy nincs semmi baj, csak a következő cikk megírásához Svájcba kell utaznia és amennyiben jól teljesíti ezt a feladatot, főszerkesztői kinevezést kap. Éva rábólintott és örült a lehetőségnek.

Amikor hazaért, elmesélte családjának, hogy Svájcba kell utaznia. Szomorúság és boldogság is volt a lelkében. Szomorú azért, mert egy ideig távol kell lennie a családjától, de boldog, hogy főnöke érdemesnek találta erre a feladatra. Elkezdett becsomagolni és egy-egy fotót is beletett a táskájába, hogy úgy érezze vele van minden szeretett családtagja. Legjobban kislányi fognak neki hiányozni, akiknek minden este mesét olvasott, miközben egy finom bögre kakaót is elfogyasztottak.

Elérkezett az utazás napja. Nem félt a repülőtől, mert nem első alkalommal utazott már. Amikor a szállóba ért, azonnal felhívta a férjét és lányait, majd vacsorázni indult. Fárasztó volt az utazás, ezért azonnal elaludt, mihelyt lefeküdt. Másnap bejárta Svájc nevezetességeit és mindenről fotókat is készített. Jelentkezett egy túrára, mert mindig is szerette volna látni az Alpokat. Gyönyörű vidéket ismert meg. Csodálattal nézte a hegyeket, réteket, a virágokat és leült Svájc legöregebb fája alá.

Bár sok élménnyel gazdagodott, már nagyon hiányzott a családja. Elkészült a munkával és végre haza utazhatott. Természetesen mindenkinek vett ajándékot. A lányainak egy-egy babát, férjének pedig egy ametisztből faragott kis szobrot és egy könyvet.

Főnöke nagyon elégedett volt Éva munkájával, meg is kapta az előléptetést. Ebből a fizetésből következő nyáron már az egész családját elvitte Svájcba, mert szerette volna nekik is megmutatni, hogy milyen szép helyek vannak a világban. Ahogy ő mondta, nem csak tárgyakat kell gyűjteni, hanem élményeket szerezni, melyek kedves emlékként majd újra és újra előjönnek. Élni tudni kell.