A vágyakozó nyúl

A vágyakozó nyúl.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl, akit Ugrinak hívtak. Még kis nyuszi volt, de már most nagy álmai és tervei voltak a jövőjét illetően. Egy gyönyörű tanyán élt a szüleivel és két testvérével. A tapsifüles legnagyobb vágya az volt, hogy eljuthasson a nagyvárosba és megtapasztalja milyen ott az élet. Gyakran beszélgetett egy városi madárral, Gólyával, aki sokat mesélt neki a városról, hogy milyen hatalmas épületek, sok jármű és ember van ott. Sokkal zajosabb mint a tanya. Ugri a madár elmondása szerint megpróbálta elképzelni a várost.

Egy napon, amikor nagyon unatkozott, úgy gondolta elmegy a közeli erdőbe. El is indult. Egyszer csak észrevett a távolban egy embert. Ahogy közelebb ugrált, észrevette, hogy egy kislány az, aki a fa tövéhez telepedett. Hosszú, szőke hullámos haja, kék szemei és gyönyörű ruhája volt.  A kisnyuszi úgy gondolta, odaugrál hozzá. Egy szempillantás alatt mellette termett. A kislány csodálkozva nézett a kék szemű, fehér nyuszira. Nagyon aranyosnak találta és megsimogatta pihe-puha bundáját. Ugri nem ijedt meg tőle és hagyta, hogy az ölébe vegye őt. Úgy érezte szerzett egy emberbarátot. Sokáig simogatta, cirógatta a kis állatkát és gyorsan elszaladt az idő. Sötétedni kezdett, ideje volt hazaindulniuk. Mindkettőjük édesanyja már nagyon aggódott. Ugrit nagyon megszidta az anyukája, de akkor sem mondta el hol volt ennyi ideig.

Minden nap kiment ugyan arra a helyre, hogy találkozzon a kislánnyal. Így telt az egész nyár. Nagyon jó barátok lettek. De lassan közeledett a nyár vége és tudták, a kislánynak vissza kell majd utaznia a városba. Ezért mindketten nagyon szomorúak voltak. Hamarosan a barátságuk és az együtt töltött idő csak egy kellemes emlékké válik. Ugri nem akarta, hogy így legyen, ezért támadt egy merész ötlete, amit családja előtt egyelőre titokban tartott. Elérkezett a nyár utolsó napja. A kislány és családja az utazáshoz készülődtek. De még mielőtt elindultak volna, a lányka felkapta rózsaszín hátizsákját és elindult az erdőhöz elbúcsúzni Ugritól. Nagyon szomorú volt. A kisnyuszi is tudta, hogy elérkezett a búcsú pillanata. De azzal is tisztában volt, hogy ha el akar jutni a városba és a barátját sem akarja elveszíteni, akkor most kell nagy döntést hoznia.

A kislány sokáig simogatta a nyuszit… de lassan indulnia kellett. Elköszönt hát tőle és felállt, hogy leporolja a ruháját, s amíg nem figyelt Ugrira, az gyorsan beugrott a rózsaszín hátizsákjába. A lányka ebből semmit nem vett észre. Felkapta a táskáját és elindult vissza a szüleihez. Épp időben érkezett, a szülei már nagyon türelmetlenül várták, mert hosszú utazás állt előttük. A város nagyon messze volt. Beültek az autóba és azonnal útra keltek.

Ugri nagyon izgatott volt, hogy a városba utazik. De olyan sokáig tartott az utazás, hogy a kisnyuszi elaludt. Megérkeztek a városba. Kipakolták a csomagokat. A kislány felszaladt a szobájába és kinyitotta a hátizsákját. Nem hitt a szemének! Ott lapult Ugri! Örömmel ölelte magához a kis tapsifülest. Bár azt nem értette hogyan is került a táskájába, de nagyon boldog volt. Elmesélte szüleinek, hogy vidékről magával hozott egy kis barátot, de nem szándékosan, csak a nyuszika rejtőzött el a hátizsákjában. A szülők sem értették, hogy Ugri mikor bújt be a táskába, de sajnálták őt visszavinni. Látták, hogy kislányuk mennyire boldog és a nyuszi is ragaszkodik hozzá, ezért megengedték, hogy náluk maradjon. Így lett a vidéki kisnyusziból nagyvárosi nyúl.