Rejtélyes világ


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2023.
    dec
  • 29

Lujza egy csendes kis faluban éldegélt. Nagyon szerette a madarakat, ezért sok időt töltött azzal, hogy lerajzolja őket.  Minden reggel madárcsicsergésre ébredt, mert ablaka előtt egy öreg diófa állt, amelyen kis cinegék és vörösbegyek énekeltek. Egy madáretetőt is kihelyezett rá, hogy gondoskodjon az élelmükről. Minden nap friss magvakat tett az etetőbe.

 Sokféle madarat ismert és mindegyiket más okból szerette. Például a fülemülét dallamos hangjáért, a galambokat összetartozásukért, mert mindig csapatokban, szinte családként röpködtek. A gólyákat azért tartotta érdekesnek, mert a hiedelem szerint ők jelzik a kisbabák érkezését. A szarkát nagyravágyó királyhoz hasonlította, mert szerette a fényes, ragyogó holmikat. A hattyúkat azért kedvelte, mert kecses, fenséges mozgásuk a balerinákéhoz hasonlított. A flamingókat különleges színük miatt a hercegnőkkel azonosította, akik rózsaszín habcsókszínű ruhában indulnak a bálba. A varjak hangos károgása számára olyan volt, mint egy királyi trombitás, aki fontos hírt közöl. Amikor csapatostul látta őket a magas égbolton repülni és károgni, olyan érzése támadt, minta valami fontosat akarnának a világnak kiabálni. A papagáj színes tollazata mellett, rendkívül érdekesnek tartotta, hogy képes megtanulni beszélni és nagyon vicces hangokat ad ki. Úgy megnevetteti az embert, mint a régi idők királyi birodalmaiban az udvari bolond. A fecskékre kitartásukért nézett fel, hisz költöző madarakként óriási utat képesek megtenni és nem mellesleg az esőt is képesek megjósolni. Legalábbis a népi hagyomány szerint. A baglyokat bölcs kinézetük miatt szerette, no meg azért mert annyira érdeklődőek, hogy fejüket teljesen körbe tudják fordítani, ha valami után nagyon érdeklődnek.

            Egy napsütéses tavaszi reggelen, amikor Lujza épp magvakat tett a madáretetőbe, két gyönyörű fehér galambot pillantott meg a vén diófa egyik ágán. Le akarta rajzolni őket, ezért gyorsan berohant a szobájába a ceruzájáért és füzetéért. Azonban mikor visszajött a fához, a galambok elröppentek az ágról. A kislány utánuk futott és követte őket amerre röpültek. Már elkezdett fáradni, mikor a madarak egy fűzfaágra telepedtek. Lujza mikor körbenézett, akkor vette csak észre, hogy igen távol futott az otthonától, itt még nem is járt. Egy erdőben találta magát. Először megrémült, hogyan fog majd innen hazatalálni. De amint lassan szétnézett, egy csodálatos világ tárult a szeme elé. Fák voltak mindenhol és erdei állatok. Akik legalább annyira csodálkozva néztek Lujzára mint ő rájuk. De aztán újra elfogta az aggodalom és pityeregni kezdett. Közben mintha a madarak értették volna, kérdőre vonta őket, hogy miért csalogatták el ilyen messzire a háztól. Nem is sejtette, hogy bizony ezek a galambok értik amit mond. Megszólalt az egyik madárka:

  • - Ne félj, Lujza! A segítségedet szeretnénk kérni.
  • - Tudtok beszélni? – csodálkozott a kislány.
  • - Ez egy rejtélyes erdő, melynek minden lakója képes megérteni az embereket és emberi nyelven is tud beszélni. A négylábú állatok képesek két lábon is járni, bár mi mondogatjuk nekik, hogy nem emberek, ne utánozzák őket! A medve meg is szokott sokszor botlani, neki esik a fának és csak annyit mond, bocs. A farkas meg zsonglőrködik a gesztenyékkel. Sokunk elles egy-egy szokást az emberektől és leutánozza azokat. Persze csak akkor, ha nincs a közelben egy ember sem. A bagoly pedig nem hiába bölcs madár, legalábbis ti, emberek ezt mondjátok rá, hisz valóban tud olvasni.

Lujza alig hitt a fülének! Hosszú percek döbbenete után, megszólalt:

  • - Csodálatosak vagytok! De én mégis miben tudnék nektek segíteni?
  • - Az emberek el akarják pusztítani az otthonunkat, az erdőt. Helyére egy bevásárlóközpontot akarnak építeni. Kérünk téged, valahogy akadályozd ezt meg!
  • - Ez nagyon szomorú! Nem vehetik el az otthonotokat! Segítek, megpróbálom megakadályozni ezt a szörnyűséget! – mondta Lujza.
  • - Még valamit szeretnénk kérni! Légy szíves senkinek ne áruld el, hogy ez nem csak egy erdő, hanem rejtélyes és különleges minden egyes lakója. Tudod, ha híre menne annak, hogy mi emberi nyelven is tudunk beszélni, vége lenne a nyugodt életünknek. - mondta az egyik galamb.
  • - Megígérem, hogy titokban tartom! De én rendszeresen eljövök majd ide hozzátok beszélgetni.

Egyszer csak egy jármű hangját vélte felfedezni Lujza, amely egyre közeledett. Két férfi érkezett az erdőhöz és nagyon meglepődtek, amikor meglátták a kislányt. Kérdőre is vonták:

  • - Mit keresel te itt? Hogy kerültél ide?
  • - Ó, csak csodálom a zöld fákat, a madarak csicsergését, az ég színét, a tiszta vizű folyót, a fürge mókuskákat és kecses őzgidákat. Ugye milyen szépek?
  • - Szépek, szépek… de nem sokáig marad ez így. Tudod kislány, mi azért jöttünk, hogy felmérjük a terepet, mert az erdő helyére egy bevásárlóközpont fog épülni.
  • - Hogyan? Az erdő lakóival mi lesz?
  • - Ugyan kislány! Az erdőnek és lakóinak semmi haszna! Pénzt csak az áruházak hoznak!
  • -A pénz nem minden! Csukják le egy pillanatra a szemüket, hogy a szívükkel lássanak és közben meghallják a sok különleges hangot...

A két férfi mosolygott ezen az ostoba ötleten, de mivel a kislány szemei könnyben úsztak, megtették a kedvéért. Ekkor varázslatos dolog történt. Bár a két férfi elhallgatott, elméjük előhozta gyermekkori emlékeiket. Amikor ő maguk is boldogan játszottak az erdőben és gyűjtögették a makkot, mogyorót. A mogorva ráncok lassan kisimultak az arcukon és valami furcsa meghatottság járta át a testüket.

  • - Nem hallják az erdő szavát? Élni akarnak a fák és minden kicsi állat, akiknek otthona! Ne bántsák őket! Kérem, ne bántsák! – zokogta Lujza.
  • - Éljen az erdő és éljen hát minden lakója! – mondták egyszerre mindketten. Földbe gyökerezett lábukat alig bírták lépésre kényszeríteni, de aztán elköszöntek és elmentek.

A fák lombjai közül kikukucskáltak a mókusok, a törzsek mögül az őzikék, a bokrok alól a nyuszik és mindannyian hálásak voltak a kislánynak. Lujza szívét mélységes szeretet járta át irántuk és boldog volt, hogy segíthetett. Ez az erdő nem csupán egy erdő volt, hanem egy ritka, különleges, rejtélyes hely. Ettől a naptól kezdve még inkább kiállt az állatok és a természet védelme mellett. Jelmondata a következő volt: Óvjuk, vigyázzuk és őrizzük meg a természeti értékeinket! A titkot pedig ahogy ígérte, megőrizte.

 

Vajai Alíz Anna, Meseíró

Ezt a mesét írta: Vajai Alíz Anna Meseíró

Üdvözlök Mindenkit! Szeretek olvasni, zenét hallgatni és mesét írni. Remélem, hogy szerzeményeim pozitív olvasási élményt nyújtanak majd mindenkinek, aki idejét áldozza elolvasásukra. Szeretettel: Alíz


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!