A varázsrózsa

A varázsrózsa.

Volt egyszer egy erdő, amelyben rengeteg féle fa és virág rejtezett. Az erdő legeslegmélyén egy minden ott lévő növénytől különlegesebb virág pompázott. Egy rózsa. Nagyon különleges volt. Az év minden évszakában változatos színekben, de ugyan olyan pompában virágzott. Úgy tartották,  ha valakinek sikerül felkutatni a rózsát, az megtalálja az igaz szerelmet is.

Abban az időben, mikor még hittek a hiedelmekben, élt egy pásztorlány egy kicsiny kis faluban. Nagyon gyönyörű volt és sok kérője akadt. A lány viszont egyikőjük iránt sem érzett igaz szerelmet. Úgy gondolta, ha ő valamikor férjhez megy, csak őszinte érzelmekből teszi majd. Szülei azt akarták, hogy boldog legyen, így semmire sem kényszerítették. Viszont féltették őt, hogy ha sokáig fog várni az igaz szerelemre, egyedül fog majd megöregedni.

A pásztorlány úgy döntött, elmegy megkeresni a rózsát.

Egy közeli faluban élt egy molnárlegény, aki mindenkihez nagyon kedves volt és ezért mindenki szerette őt. De hiába szerették sokan, ő a lelke mélyén mégis magányos volt. Úgy érezte valami hiányzik az életéből. Hamar rájött, hogy mi az. A szerelem… és valaki, akivel egyaránt megoszthat örömöt és bánatot. Ő is hallott az erdő mélyén rejtező varászrózsáról. Elhatározta, hogy megkeresi. Másnap el is indult.

Hosszú és fárasztó út után mindketten elérkeztek a varázslatos erdőbe. Egyszerre bukkantak rá a rózsára és ugyan abban a pillanatban érintették meg csukott szemmel a virág bársonyos szirmait, így észre sem vették egymást. Aztán mikor kezeik összeértek, tekintetük összeakadt, pillantásuk szinte az időt is megállította. Ráébredtek, hogy azért találkoztak pont itt, mert őket a világ is egymásnak teremtette. Tudták, ez nem lehet véletlen. Szívük, lelkük és életük ettől a pillanattól kezdve örökre egymásba fonódott.

A rózsát nem szakították le, abban a hitben hagyták ott, hogy másoknak is segít majd boldoggá válni. A virág azóta is ott ékeskedik a varázserdő mélyén és azóta ki tudja hány és hány szívet kötött örökre össze.