"Jogtalanul joghoz jutni"

"Jogtalanul joghoz jutni".

Egy vidéki kis faluban élt egy szegény, de rendkívül lelkiismeretes ember. Mivel szerény körülmények között élt és szerette volna családjának biztosítani a jobb életkörülményeket, arra az elhatározásra jutott, hogy felutazik a városba munkát keresni. Tudta, hogy joga van egy jobb élethez, de ahhoz bizony pénzre volt szüksége. Egy teljes évbe telt, hogy félre tudjon tenni az utazási költségre. Bár félt az ismeretlentől, de egy jobb élet reményében elhagyta a biztost a bizonytalanért.

A városban senkit sem ismert. Az első éjszakát a vasútállomás egyik padján töltötte. Reggel az állomás falára kirakott szórólapokat nézegette, hátha talál közöttük egy neki való munkalehetőséget. Mivel nem talált semmit, elindult és az utcákat járva érdeklődött a járókelőktől. De nem járt sikerrel és az éjszakát ismét egy padon ülve töltötte. Másnap, amikor épp elindult a város főterére, megszólította egy hang. Hirtelen félelem járta át, mert a hang igen határozott és mogorva volt. Megfordult és egy jól öltözött férfi tekintett rá. Az ismeretlen a következőket mondta:

• - Tudom, hogy nem vagy idevalósi, bizonyára munkát keresel.
• - Honnan tudja, ezt uram? – kérdezte meglepetten a szegény ember.
• - Ugyan már, látszik az öltözékeden és már két napja itt kóborolsz. Láttalak tegnap is. - válaszolta a mogorva hang.
• - Tud segíteni?
• - Ha szorgalmas vagy egy barátom házánál kaphatsz munkát, épp kertészt keresnek. Gyere velem, elviszlek a házhoz!

Mivel semmi más lehetőséget nem talált a szegény ember, ezért igent mondott és elment a munkaadó otthonába. Amikor megpillantotta a házat, még a lélegzete is elakadt. Ő eddig ilyen épületet csak az újságban látott. Meseszép volt. A házat körülvevő udvar szebbnél-szebb növénnyel volt ékesítve.

A munkaadó közölte vele a feltételeket: hetente kap fizetést, a szállás és étkezés biztosított. Már aznap munkába is állhatott. A férfi nagyon boldog volt. Kis családjára gondolt, gyermekeire és feleségére, hogy ha távol is vannak, de gondoskodni tud majd róluk. Két hónapig minden rendben ment. De aztán szokatlan dolog történt. Munkaadója közölte vele, hogy csökkenteni fogja a bérét, viszont a munkaidő nem változik. Ha nem tetszik az új feltétel, akkor azonnal pakoljon és hagyja el a házat. A férfi kétségbeesett, de nem mondhatott fel, mert a családjára gondolt, hogy ne nélkülözzenek. Azonban a fizetés lecsökkentése csak egy dolog volt. Szinte minden nap kapott egy-egy sértést azért, mert vidéki, egyszerű emberként viselkedett. Például csak úgy ült asztalhoz, ha levette a sapkáját és kezeit imára kulcsolta. Vallási hovatartozása miatt kigúnyolták. Hiába mondta, hogy ne bántsák ezért, mert minden embernek joga van hinni és szabad vallást gyakorolni. Munkaadója hitetlen emberként élte a mindennapjait. Ez fájt a szegény embernek. De ismét  a családjára gondolt. Értük, tűrni kell mindent. Azonban amikor odáig fajult a helyzet, hogy nem engedélyezték számára a hazautazást, mondván két nap alatt a kerti virágok kárára válna, ha nem öntözné, beléhasított az érzés, hogy eddig észre sem vette, de rabként tartják itt és rabszolgaként bánnak vele. Pedig minden embernek joga van szabadon élni. Ezért a munkaadó engedélye nélkül, éjszaka átmászott a kerítésen és az első vonattal hazautazott a családjához. Majdnem egy teljes évig volt távol tőlük. Ez idő alatt bár anyagilag jobban éltek, a család szeretetét nem pótolta a pénz.

Keresetéből gyümölcsfacsemetéket vett, amiket nagy gonddal rendben is tartott és azok néhány éven belül meghálálták a gondoskodást. Életük immár egy jobb útra terelődött és a család együtt  lehetett. Még ma is belesajdul a szíve ha eszébe jut, mennyi megaláztatást szenvedett el csupán azért, mert bár egyszerű, tanulatlan de istenfélő ember… és mivel munkaadója tisztában volt azzal, hogy nincstelen, a bérét is lecsökkentette. Kihasználta és megalázta őt. Mégis, gyermekeinek továbbra is az emberi értékeket tanította és azt, hogy soha, de soha senkit ne ítéljenek el származása, hite vagy anyagi helyzete  miatt. Taníttatta őket, mert élettapasztalata megmutatta, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy szakmát szerezzen és olyan munkát végezzen, amiért becsületes fizetést kaphat. S bár ő maga engedély nélkül jött el munkaadójától, de így kapta vissza újra szabadságát és jogot egy jobb élethez. „Jogtalanul” joghoz jutott.