Titokzatos dallamok

Titokzatos dallamok.

Boglárka rajongott a zenéért. Több hangszeren is tudott játszani: zongorán, hegedűn, hárfán, furulyán. Ezek közül a zongora állt a szívéhez a legközelebb. Zenei tehetségét nagyapjától örökölhette, aki ifjúkorában egy zenekarban játszott. Nem tanult ő zeneiskolában. Egyszerűen hallás után képes volt bármilyen dallamot lejátszani. Boglárka örökölte ezt az adottságot. Már kiskora óta észre lehetett venni, a zene iránti érdeklődését. Szülei beíratták őt zeneiskolába, ahol az oktató döbbenten nézte amint a kislány hallás után bármit le tudott játszani a hangszereken. Amikor egyetemista lett, még mindig a zene volt a legfőbb elfoglaltsága. Sok jótékonysági koncerten fellépett zongorajátékaival.

Minden este, mielőtt lefeküdt volna, leült a zongorájához és játszott. Utána szokás szerint olvasott. Legjobban az izgalmas kalandregényeket szerette. Egyik hétvégén arra gondolt, hogy mivel gyönyörű napsütéses idő van, elmegy sétálni. Felkapta a hátizsákját és egy füzetet is vitt magával. Gondolta majd eszik egy fagylaltot. Nemsokára meglátott egy cukrászdát, bement, leült az ablak melletti asztalhoz és rendelt egy fagylaltkelyhet. Várakozás közben elővette a füzetet. Ahogy kinézett az ablakon, rengeteg színpompás virágot látott és a nap is szikrázóan ragyogott. Gondolta ír egy dalt a napsütésről. Egyik gondolat, jött a másik után, s mire a fagylaltot kihozták a dal is elkészült. Boglárka megette a fagyit és boldogan indult haza. Este, lefekvéskor átgondolta a napot és arra a döntésre jutott, hogy ezentúl minden nap elmegy majd sétálni. Másnap egy parkba ment. Leült egy padra. A napfény és a szellő huncut játéka ismét írásra, alkotásra buzdította Boglárkát. Így született meg a Szellő dala. Ez így ment két hónapon keresztül. Minden nap mikor a szabadban töltötte az idejét, szinte pillangószárnyú könnyedséggel jöttek a gondolatok, melyeket lapra vetett és dallamra hangolt. Óriási dalgyűjteményt alkotott és hatalmas sikert ért el a zenei életben. Különlegessége abban rejlett, hogy többféle hangszert szólaltatott meg előadásai során és amikor a hárfán játszott, szinte érezni lehetett a szél titokzatos búgását, amikor a furulyán a szellő játékát, amikor a hegedűn az eső sírását, amikor a  zongorán az éjszaka rejtelmét. Ezért hívták Boglárka gyűjteményét "Titokzatos dallamok"-nak…