Barion Pixel

A különleges utazás


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Furulyácska egy kismadár.Egy kis énekesmadár.Egy szép, színes tollú, kistermetű énekesmadár.Nagyon jólelkű, mindig segít másoknak. A legkedvesebb elfoglaltsága a furulyázás, erről kapta a nevét. Másik kedvenc időtöltése az éneklés.

Furulyácska március közepén született...

Kép forrása: Boldog-Tokaji Emília, Életfa Csoport Egyesület, www.eletfacsoport.hu

Furulyácska egy kismadár.
Egy kis énekesmadár.
Egy szép, színes tollú, kistermetű énekesmadár.
Nagyon jólelkű, mindig segít másoknak. A legkedvesebb elfoglaltsága a furulyázás, erről kapta a nevét. Másik kedvenc időtöltése az éneklés.

Furulyácska március közepén született fészeklakó kis fiókaként egy gyönyörű erdőben. Szülei nevelgették, de két hónap alatt úgy megnőtt, hogy el kellett hagynia a fészket. Új otthona egy terebélyes bükkfa lett a mezőn, az erdő mellett.

Furulyácska nagyon szeretett a bükkfán élni, de kedvelte a kalandokat is. Mindent tudni akart a természetről, a vizekről, az erdőkről, állatokról és növényekről. 
Nagyon furdalta a kíváncsiság, honnan is ered a Duna. Így hát azon morfondírozott, elmegy világot látni, és megkeresi a Duna forrását, hol bukkan elő a földből. Egy folyó nem születhet meg ilyen nagynak. 
Repdesett a folyó felett, amerről folyt a víz. Amikor megszomjazott, ivott a Duna vízéből, ami itt már egyáltalán nem volt nagy és széles. Sőt! 
Egyre kisebb, egyre keskenyebb lett! A végén már olyan pici volt, mint egy erdei patak. Ennek a végén találta meg a forrást, a Fekete-erdőben. Ahogy a Dunára pillantott, meglátott egy levelet a vízben. 

– Szia, Levélke! Én Furulyácska vagyok, imádok énekelni.
– Szia, én egy levél vagyok, nincs nevem. Egy tölgyfáról estem le nemrég, így kerültem a vízbe. 
– Mi lenne, ha mostantól barátok lennénk? 
– Benne vagyok, örülök neki – válaszolta elérzékenyülten Levélke. – Tudod, mit? Nézzük meg, merre visz engem a Duna! Van kedved elkísérni? 
– Hát persze! 
– Akkor indulás, mert a víz sodor engem! 

Furulyácska követni kezdte Levélkét. Útközben énekeltek, gyönyörködtek a tájban. A víz átlátszó volt és kristálytiszta. Mintha nem is a Duna lett volna, mert Furulyácska zöldnek, iszaposnak és koszosnak ismerte.

Több hallal is találkoztak, így például egy amur fiúval, aki épp házasodni készült egy amur lánnyal, mert nagy volt köztük a szerelem, azaz franciául a l’amour. Láttak egy nagy, bajuszos harcsát, aki épp pihenni tért egy rejtekhelyre. Találkoztak még egy ponttyal is, aki éppen egy gyülekezőponthoz tartott, mert ő lesz az egyik zsűritag a kishalak versenyén. Mindenkivel váltottak néhány szót, de mivel gyorsan sodorta a levelet a víz, el is búcsúztak, és mindenki ment a dolgára. 

A levélke lubickolt tovább, Furulyácska pedig követte a barátját. 

Egyszer csak beértek egy nagyvárosba egy hídhoz. Ekkor váratlan dolog történt! Levélke lebukott a víz alá és eltűnt. Furulyácska nagyon aggódott, hova tűnt a barátja. Kereste, de nem találta sehol. Aztán újra felbukkant. 

– Te jó ég! A szívbajt hozod rám! Mi történt veled?
– Örvénybe kerültem – köhécselt Levélke. 
– Az mit jelent? 
– Körülölel a víz, megfog, nem tudsz szabadulni, és csak visz lefelé körbe-körbe. Olyan, mintha egy tölcséren csúszdáznál lefelé. A végén elenged, és újra fel tudsz úszni a felszínre. Nekem könnyű, mert én mindig a víz felszínén lebegek. 
– Értem már! 

Levélke sodródott tovább, Furulyácska pedig megkönnyebbülten követte. A város után a víz sajnos csúnyább lett, már nem volt olyan tiszta, mint előtte. 

Egyszer csak Furulyácska észrevett egy katicabogarat, aki ott vergődött a vízben. 
– Levélke, hadd másszon rád a katicabogár! Mentsd meg, kérlek! Ússz feléje, ha tudsz!
– Gyere, katica, mássz fel rám, én kimentelek! – kiáltotta Levélke. 
A katica körbenézett, de nem látott senkit.
Furulyácska odaszólt neki: 
– Ott jön a kedves levél barátom, ő szólt hozzád az imént. Kapaszkodj bel

Így is történt. A levél kimentette a katicabogarat. Még meg kellett száradnia a szárnyainak, hogy újra repülni tudjon. Ezalatt jót beszélgettek, énekeltek, és katica elmesélte, hogy egy erősebb széllökés sodorta őt a vízbe. Aztán amikor megszáradt, megköszönte a segítséget, és elrepült. 

A folyó kiszélesedett, lelassult a folyása, ezért Levélke kisodródott egészen a partra, ahol megpihentek. Ekkor Furulyácskának támadt egy szuper ötlete. 
– Nincs kedved repülni egyet? Megfoglak a lábammal, és megnézheted a világot a magasból, madártávlatból. 
– Nagyon is van kedvem! Menjünk! 
Csodálatos látvány fogadta Levélkét fentről, teljesen lenyűgözte. Majd megpillantottak egy hajót. Levélke megkérte Furulyácskát, hogy tegye le a hajóra, mert szeretné azt is kipróbálni. 

Így is lett. Addig hajókáztak, míg visszaérkeztek Furulyácska lakhelyére, és elbúcsúztak egymástól. Furulyácska hazarepült az odújába, ahol nagyot pihent a fáradságos út után. 
Levélke pedig tovább élvezte a hajózást. Idővel eljutott a Duna torkolatához, a Fekete-tengerhez.
Ott egy hirtelen szellő befújta őt újra a vízbe. Érdekes volt, mert az édes vízből hirtelen sós lett. Innen tudta, hogy ez már a tenger. Levélke elhatározta, hogy ír egy levelet Furulyácskának, hogy elhívja ide. Készített egy palackpostát, és elküldte madárbarátjának. A levélben ez állt: 

„Kedves Furulyácska! Nagyon hiányzol! Képzeld, a hajóval eljutottam a Fekete-tengerig! Gyönyörű! Szeretném, ha te is láthatnád! Gyere el hozzám! 
Barátod, Levélke” 

Három hét múlva megérkezett a palackposta Furulyácskához. Annyira meghatódott, hogy rögtön útra kelt. Hét nap alatt oda is ért, és újabb hét napig kereste a barátját, míg meg nem találta. Hej, volt is nagy öröm! 

A két jó cimbora összeölelkezett. 
– Tényleg nagyon szép itt a Fekete-tengeren! – kiáltott fel Furulyácska. 
– Igen, bizony! Csak nagyon hiányoztál már... – tette hozzá szomorkodva Levélke. 
– Te is nagyon hiányoztál! Nyaraljunk egyet itt közösen, aztán haza kell mennem, várnak rám otthon. De van egy ötletem! Gyere velem! Lakjunk együtt! Megismerheted a barátaimat! 


– Igazán? Fantasztikus lenne! Köszönöm, szívesen veled tartok! 
Még három napig nyaraltak együtt, aztán Furulyácska feltette a hátára Levélkét, és elindultak hazafelé. Egy hét alatt haza is értek, Furulyácska bemutatta a többi barátjának, Levélke pedig mindenkinek elmesélte az ő különleges utazását a Dunán a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. 

Azóta is vígan élnek együtt a nagy bükkfán. Ha te is találsz egy tölgyfalevelet egy bükkfán, gondolj erre a történetre, és találd ki, az a levél hogyan kerülhetett oda.

Kovács-Buna Tímea, amatőr fiatal meseíró

Kacifántos fiatal amatőr meseíró vagyok, (így hívjuk mi magunkat, mozgássérültek), így mozogni nem igazán tudok önállóan, ezért sok időm marad arra, hogy meséket alkossak, kedves történeteket találjak ki. Én diktálom a szöveget, anyukám pedig legépeli. Így készült el két mesekönyvem is. 2008-ban születtem, 9-10 éves korom óta írok meséket. Több mint száz mesét írtam már, amelyek a számítógépen lapulnak. 2021-...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Rüll-Ivanics Zita

2023-04-20 20:37

Nagyon szép mese! Gratulálok!

Ágnes Józsa

2023-04-08 17:20

Nagyon tetszett a mese

Soós Gyöngyi

2023-06-05 11:53

Tetszett a mese, belemerülős, hangulatos, és még tanulni is lehet belőle! Ügyes vagy!

Brigitta Hárosi

2023-06-07 15:40

Nagyon kellemes karakter Furulyácska. Nagyon tetszett, hogy a meséd tele van fordulattal és szeretettel, sőt még humorral is! Egyik kedvenc mesém lett!



Sütibeállítások