A legerősebb kis egér és a bohóc, aki még sosem járt cirkuszban

A legerősebb kis egér és a bohóc, aki még sosem járt cirkuszban.

Egyszer volt, hol nem volt, egy nagyváros közepén állt egy régi bérház, amelynek poros padlásán élt egy egészen különleges kis egérke.

Úgy hívták: Fityisz.

De ő nem akármilyen egér volt ám!

Ő volt a legerősebb kis egér az egész padlásuniverzumban.

Elbírt egy gombostűt két ujjal, fel tudott mászni a legmagasabb lámpaernyőre egyetlen lendülettel, és egy diót is képes volt feltörni... némi próbálkozás után.

Egy este, mikor a város fényei már hunyorogtak, és a hold is csak fél szemmel figyelt, furcsa zaj hallatszott a padláslépcsőről.

 Fityisz fülét hegyezte.

 Léptek. Nehézkes, bukdácsoló léptek.

Aztán egy sóhaj, majd egy tüsszentés.

- Hapci! –  hallatszott egy mély hang. –  Ez a fránya por!

A kis egér óvatosan előbújt a régi bőrönd mögül, és akkor meglátta őt.

Egy hosszú cipős, pöttyös nadrágos, piros orrú alak kuporgott a padlás egyik sarkában, csak halkan dudorászott egy szomorkás dallamot.

- Ki vagy te? És miért vagy így elkeseredve – kérdezte Fityisz, bár kicsit remegett a bajsza a kíváncsiságtól.

- Én? Hát... én egy bohóc vagyok. Tóbiás bohóc. És hát bánatom oka pedig az, hogy még sosem jártam cirkuszban – felelte, és szomorúan elmosolyodott.

Ez bizony meglepte Fityiszt. Egy bohóc, aki még sosem járt cirkuszban? Ilyet ő még sosem hallott.

Tóbiás elmesélte, hogy mindig is arról álmodott, hogy egyszer a nagy porond közepén állhat, és nevet rá a közönség, tapsviharban gurulhat le egy egészen kicsi biciklin.

De valahogy sosem jött össze.

 Az élet mindig máshová sodorta. Most pedig itt ül, egy padlás zugában.

A kis egér összefonta apró karjait.
- Akkor csináljunk saját cirkuszt!

- Itt? A padláson? – nevetett fel Tóbiás

- Miért ne? Nekem van egy mogyoróhéjból készült dobom, egy gombszemű szitakötő a barátom, és a tetőn néha felbukkan egy galamb, aki tud bukfencezni.

A bohócnak szemei felcsillantak.

Így kezdődött a nagy padláscirkusz története.

Fityisz lett az Erő Egere, Tóbiás pedig a Nevető Mágus.

A porondot régi újságpapírokból ragasztották, a közönség plüssmackókból, pókhálóba akadt gyöngyökből és régi babákból állt.

Estéről estére gyakoroltak. Fityisz egy ceruzán egyensúlyozott, Tóbiás pedig megtanult virágot húzni egy széttépett zokniból...

A szitakötő, akinek gombból volt a szeme, artistaként szerepelt, és a galamb, Csodacsőr bukfencezett a levegőben.

Egy napon aztán megtörtént a csoda.

Az alattuk lakó kislány, Emma, feljött a padlásra, mert hallotta a zenét.

Elámult.

Úgy nevetett Tóbiás bohóctréfáin, hogy könny csillogott a szemében.

- Ez volt a legcsodálatosabb cirkusz, amit valaha láttam! –  mondta, és valóban úgy gondolta.

Egy este aztán különös plakátok jelentek meg a városban:

Emma rohant fel újdonsült barátaihoz kezébe a színes vidám hirdetéssel:

"A Nagy Vándor Cirkusz Érkezik!"

Fityisz szeme elkerekedett, Tóbiás szája tátva maradt.

 Nem is kérdés – aznap este a bérház tetejéről meglógtak, és óvatosan beosontak a sátor alá, hogy meglessék az előadást.

A fények villogtak, a zene harsogott.

Olyan volt, mint egy álom.

A nagy mókamester most alig tudta visszatartani a könnyeit.

Apró barátja pedig csillogó szemmel nézte a légtornászokat, zsonglőröket, táncosokat.

Ám egyszer csak – reccs! –  a légtornászok kötele elszakadt.

 A zsonglőr összezavarodott, a zenekar félhanggal lemaradt.

 Káosz lett.

Fityisz nem gondolkodott.

 Felpattant a porondra, felfutott a sátor oszlopán, és a farkával visszakötötte a leesett díszletet. Tóbiás pedig felrohant a színpadra, és egy régi padlás béli trükkel – egy virágzó zoknicsokorral – elterelte a közönség figyelmét, miközben a háttérben rend lett.

A közönség nevetett, tapsolt.

Senki sem vette észre, hogy ez nem volt benne a műsorban.

Fityisz a fejére állt, a bohóc eldobta a kalapját, amiből egy galamb röppent ki (Csodacsőr, persze).

 A gyerekek ujjongtak az örömtől.

A műsor után a cirkusz igazgatója meghajolt előttük.

- Kérem szépen… ti megmentettétek az estét. Szenzáció! Világszám, amit együtt csináltok – örvendezett a direktor – Nem akarjátok, hogy legyen saját számotok?

Végül így is lett.

 Fityisz és Tóbiás, a padlás cirkuszának hősei, a nagyvárosi cirkusz társulat hivatalos tagjaivá váltak.

 Minden este felléptek: Az egér mutatványai és Tóbiás bohóctréfái igazi szenzációvá váltak.

De minden előadás után, ha a sátor elcsendesedett, a szívük mélyén mindig tudták: az igazi varázslat nem a fények közt született, hanem akkor, amikor egy kis egér és egy álmodozó bohóc barátokká lettek… ott, egy poros padláson.