Kép forrása: Canva
Az erdei bál.
Mint minden évben, idén is elérkezett az erdei bál ideje.
A varázserdő mélyén, ahol a fák titkokat susognak, az állatok egy hatalmas, csillogó báltermet építenek évről évre.
A tánc, a nevetés és a zene messzire elhallatszott, és minden erdei lakó izgatottan várta, hogy részt vegyen az ünnepségen.
De volt egy kicsi őzike, aki mindig aggódott: Fáni.
Fáni félénk volt, és bár imádott táncolni, mindig elbújt a fák mögé, ha jött a bál.
A szíve hevesen vert, amikor a többi állat táncra perdült.
- Én biztosan nem vagyok elég jó – gondolta magában.
Még soha nem táncolt az erdei bálon, mert úgy érezte, hogy túl ügyetlen ahhoz, hogy a többiek előtt táncoljon.
Idén azonban valami más történt.
Fáni a tisztás szélén megpillantotta Bábelt, a pimasz szarkát, aki vidáman ugrándozott és felfedező utakon járt.
Bábel mindig bátran megmondta a véleményét, és nem félt senkitől.
- Hé, Fáni! Miért nem jössz? Miért bújsz mindig el a bál előtt? Hidd el, a tánc nagyon könnyű! Ha én meg tudom csinálni, te is biztosan! – kiáltott Bábelt.
Fáni kicsit megijedt, de nem akarta csalódást okozni a szarkának, így elhatározta, hogy megpróbálja.
Bábel, aki mindig a vidámságot kereste, nem csak tanította Fánit táncolni, hanem segített neki megtalálni a saját ritmusát is.
- Nézd, Fáni, a tánc nem arról szól, hogy mindenkinek ugyanúgy kell csinálnia! Az igazi szépség belülről jön. Te táncolj úgy, ahogy a szíved diktálja! – mondta Bábel, miközben szárnyaival könnyedén pördült körbe.
Fáni, bár nem értette teljesen, amit Bábel mondott, elkezdett próbálkozni.
Ahogy a tánc egyre könnyedebbé vált, ő is boldogabb lett.
A bál estéjén, amikor a csillagok fényében táncoltak az állatok, Fáni is ott volt.
A fények között, a mosolygó arcok és a boldog dallamok közepette az őzike végre megértette: a tánc nem a tökéletességről szólt, hanem arról, hogy mindenki a saját egyedi módján ragyoghat.
Bábel, aki mindenkit ismert a bálon, odaszaladt hozzá, és vidáman nevetett.
- Látod, Fáni! Én mondtam! Az igazi szépség belülről jön, és a legjobb táncos te vagy ma este!
Az erdei bál mindenki számára felejthetetlen élmény maradt.
Fáni megtalálta a bátorságot, hogy táncoljon, és végre boldogan pöröghetett a táncparketten, tudva, hogy nem az számít, hogy mások mit gondolnak, hanem hogy ő hogyan érzi magát.
A legfontosabb dolog, amit az erdő minden lakója megtanult, hogy az önbizalom, akárcsak a tánc, önmagukban rejlik.
Ezt a mesét írta: Mogyorosi Márk meseíró, költő
A mesemondó Apa története Egyszer volt, hol nem volt, egy modern, kreatív apuka, aki szerette a kalandokat, a nevetést és a szabad szellemet. Nem egy elvarázsolt kastélyban élt, hanem egy kényelmes, barátságos otthonban, ahol a gyerekszobák tele voltak könyvekkel, játékokkal és olyan ötletekkel, amelyek szinte kicsordultak a falakból. Ő volt a Mesemondó Apa, akinek legnagyobb hobbija a meseírás volt. Üdv...
Mészárosné Szuda Melinda
2025-02-04 18:02
Kedves történet , aranyos mese kedves Márk! Üdvözlettel: Melinda