Kép forrása: pixabay.com
A legkisebb ablak.
Valahol, egy kis falu szélén állt egy aprócska házikó, aminek a legkisebb ablaka olyan pici volt, hogy szinte észre sem lehetett venni. Minden évben, ahogy közeledett a karácsony csodálattal nézte a falu többi ablakait, melyek gyönyörű díszekbe öltöztek. Csillogó fényfüzérek, színes üveggömbök, aranycsillagok borították nem csak az ablaktáblákat, de még a ház ereszeit is.
A kis ablak szomorkodva felsóhajtott:
- Bárcsak én is ilyen ragyogó, ilyen csodaszép lehetnék!
Aznap bánatosan hunyta le a szemét, de a szél messzire vitte a sóhaját. Meghallotta ezt a közeli fán lakó mókus és odakiáltott az ébredező bagolyhoz:
- Hallottad, hogy a kis ablak milyen szomorú? Segítsünk rajta! Keressünk neki díszeket az erdőben.
- Én is segítek! – kiáltott oda a nyúl, de még a róka is.
Másnap reggel az állatok nekiláttak a szükséges anyagok összegyűjtéséhez. A mókus tobozokból és makkokból csodaszép füzért készített. A nyúl piros bogyókat hozott. A róka őszi leveleket a bagoly csodaszép hópihéket gyűjtött. Ahogy leszállt az este, hozzáláttak a díszítéshez. A nyúl a róka hátára állt és a mókus segítségével feltűzték a láncot, majd színes levelekkel díszítették ki az üveget. A bagoly pedig az ablak sarkaira szórta a hópihéket, mintha gyémántok csillognának rajta. A kis ablak, meglepetten és boldogan csillogott vissza rájuk.
- Számunkra te vagy a legszebb ablak a faluban – örvendeztek az állatok.
- Köszönöm! – mondta meghatódva a kis ablak.
- Minden este amikor becsukod a szemed és kihuny a fény a házikóban tudjuk, hogy az emberek alszanak, olyankor szabadabban mozoghatunk. Ez a mi ajándékunka számodra!
- Nem a díszek tesznek különlegessé, hanem a szeretet – suttogta az ablakocska.
Aznap este, amikor a falu lakói elsétáltak a kis ház mellett, csodálkozva nézték az apró ablakot. Nem volt rajta fényfüzér, vagy csillogó üveggömb, mégis melegséget árasztott. Attól a naptól fogva a falu minden lakója karácsonykor feldíszített minden kis ablakot, mert ők is tudták, hogy a legkisebb dolgok rejtik a legnagyobb csodákat.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...