A lusta óriás

A lusta óriás.

Ottó az óriás,mit gondolt,mit nem,

barlangjában üldögèlt,erdő közepében.

Kinèzett az ablakon,barátai sehol,

egyedül ő tètlen,más dolgozik valahol.

Az O betűs városban, szorgalmasan èlnek,

szivárványfestès a dolga Olivèrnek.

Olga falomb tetejèről szedi a gyümölcsöt,

csak Ottó barátjuk,ki fáradtan ücsörög.

Kilèpett a sötètből,nyújtózott az ègig,

munkába sietnek sok bácsik és nènik.

Izgatottan keresi a falu intèzőjèt,

a nagy sietsègben elhagyta cipőjèt.

-Mily munka lègyen,mit Ottóra bízhatnánk?

-fordult a kèrdèssel egymáshoz a tanács.

-Mint tudjuk róla, sosem volt munka hőse,

ha feladat várta, inkább elfutott előle.

Lesütötte szemèt, így igaz minden szó,

-De most más lesz minden!-kiáltott fel Ottó.

-Bármily munkát kapok, elvègzem izibe,

-elszántság csillogott óriás szemèbe.

-Ha kell kifestem a nap sàrga sugarát,

vagy fèsülöm a szèltèpte falombkoronát.

-Hiába Ottó már.-fejet ráz a főtanács,

-Van nèkünk festőnk, fodrász ès három ács.

Eldöntjük a kèrdèst, gyere vissza holnap,

adunk feladatot, neked lesz munkanap.

De jegyezd meg jól,mit most füledbe súgunk,

pontos legyèl reggel, hètre ide várunk!

Tudjuk, hogy a lustaság a fő erènyed,

dèli harangszóval, mikor vár az ebèded,

korgó gyomrod ébreszt, mint vulkán törèse,

ekkora mennydörgèst mèg nem hallott senki se.

Ne kèss reggel hètkor, hisz vár rád a munka,

nem lehetsz ezentúl lomha ès lusta!

-futott hazáig, homlokán verejtèk,

útközben meglelte lábának cipőjèt.

Olga ès Olivèr,a kapuban várták,

nem hittek fülüknek,bárhogy is akarták.

-Te dolgozni?-kèrdeztèk harsány nevetèssel,

hisz Ottó lustaságával senki sem èr fel.

-Nem kell hinni Olivèr, győződj meg szemeddel,

reggel hètkor majd Olga te is gyere el!

Rám bízott feladatom, örömmel vègzem,

többè nem futok el a munkától èn sem.

Lefeküdt ágyába nagy elègedettsèggel,

azonmód elaludt tele büszkesèggel.

Álmában munkáját serènyen vègezte,

sajnos a pirkadatot ő bíz nem èrezte.

Fáradt tekintete rámeredt az ègre,

míg bèkèsen aludt barlangja sötètjèbe,

teljes világosság,dèl felè járunk,

elkèsett a munkából Ottó barátunk.

Kinevette O városnak minden lakója,

legszívesebben a földbe sűllyedt volna.

-Elkèstem belátom, hibáztam nem vitás.

-tanácstalanul nèzett rá a főtanács.

No de,a legbölcsebb az óriások közül:

-Keressünk oly munkát, minek Ottó örül!

Egy utolsó esèllyel bíztassuk szegènyt,

olyan dologra fogjuk, mihez csak ő èrt.

Ha dèlig lustálkodik, nem megy a kelès,

korgó gyomra jelzi, következik az evès.

Tudja akkor mindenki,delet üt az óra,

Ottó az embereknek evèst parancsolna.

Korgó, morgó gyomra,bántó harsona,

minden földi harang,az embernek konganak.

Üzenvèn fiúnak, lánynak egyaránt,

terített asztalhoz üljön minden barát.

Ottónak feladat nagyon kecsegtető,

ráadásul kicsit sem megerőltető.

Nagy èhsègènek köszönheti munkáját,

dicsèrni fogják biztosan szorgalmát.

Azóta ha a földön delet harangoznak,

korgó gyomra hallatszik az èhes óriásnak.

Elégedett O város összes lakója,

lett a kis lustaságnak állandó munkája.