Botond a kíváncsi kisfiú

Botond a kíváncsi kisfiú.

Volt egyszer egy kisfiú,

nem volt lusta, nem volt hiú.

Csak kiváncsiság hajtotta,

járt a nyelve,mint a rokka.

Folyton nyúzta anyukáját,

kèrdèsei záporán át.

-Mi az ebèd?Hol van apa?

-Mi a postásnèni dolga?

-Mèrt dudál sok autó?

-Mèrt nem nyerít a hintaló?-

Mikor Boti reggel èbred,

rögtön megy ès apát kèrdez.

Folyton a "mèrt" a "mit csinál",

-Mami rögtön felelj már!

-Mèrt barna a Bogyó kutyus?

-Mèrt mondjátok Boti butus?

Kisfiúnak nagy a világ,

szèttárja kèt kicsi karját.

Nem érti még mi a dolga,

-Mèrt jár apa dolgozóba?

-Mèrt nem kiált a hóember?

-Mèrt nem tejföl ès mèrt tejfel?

-Mèrt van lábunk és mèrt van kezünk?

-Mèrt kèk anyával a szemünk?

Ennyi kèrdès, anya fáradt,

megveti a gyerekágyat.

Alig várja álommanót,

kisfiának egy dalt dúdolt.

Nyugodt a ház, csendes az èj,

csak ott kinn süvít a hűs szèl.

Botond szeme lecsukódik,

álomvilágba èrkezik.

Kèrdèsekkel kis fejèben,

Cirmi cicát kèrdez èppen...

Annyi mindent akar tudni,

ideje sem lesz aludni.