A méhecske pihenője

A méhecske pihenője.

Vasárnap volt, napsütötte,

csordultig telt a medence.

Apró gyerek, nagyobbacska,

a strandlabdát passzolgatta.

Arra tévedt egy méhecske,

le is szállt a víz tükrére.

A hőségben megszomjazott,

inni vágyott néhány kortyot.

A gyerekek észrevették

a megfáradt, kis méhecskét.

Kimerült a csöpp kis teste,

szárnyait is alig verte.

Így szólt Peti csendesen:

„Hagyjuk, amíg megpihen!

Engedjük, hogy szomját oltsa,

útnak indul úgyis, újra!”

A többiek helyeseltek:

„Menjünk, igyunk mi is egyet!

Vegyünk példát mi is róla,

aztán labdázhatunk újra!”

A gyerekek így is tettek,

limonádét készítettek.

Ízlelgették, kortyolgatták,

a méhecskét nem bántották.

Mikor végül visszatértek,

keresték az apró méhet.

Kutatták, de nem találták,

szárnyát eresztve továbbállt.

Elrepült ő gondtalan,

hisz a szomja oltva van!

Várják őt a vadvirágok,

hisz még oly sok dolga van!