A mese

A mese.

Kriszti

Kriszti és Zsolti már az ágyukban feküdtek. Zsolti felül, Kriszti alul. Ők már mindent megtettek az esti
mese érdekében, most már az édesanyjukon volt a sor. Anya leült Kriszti ágya szélére, és elkezdte a mesét,
ami egy hétfejű sárkányról, meg egy királylányról, és természetesen a hős királyfiról szólt, aki majd mindenféle
próbák teljesítése árán kiszabadítja a királylányt a sárkány fogságából. De Krisztit inkább az érdekelte, mi
a túrónak kell a sárkánynak a királylány? Hisz, ha már mese miatt muszáj neki rabolni, akkor miért
nem inkább rollert, tévét vagy fagylaltgépet rabol? És ha már itt tartunk, vajon hogy adja neki a fagyiárus azt a
sok gombócot, amit kér? Meg hogyan fogja meg azt a sok tölcsért egyszerre a két első lábával, és a fejek
meg honnan tudják, hogy melyik gombóc kié? Na ja! És ha buszra száll, mert ki akar menni a mondjuk az
állatkertbe, akkor elég neki egy jegy vagy hetet kell vennie? Meg aztán, ha moziba akar menni, hogyan
döntik el a fejek, hogy mit nézzenek meg? És ki dönti el, hogy ki kérjen pattogatott kukoricát meg kólát, és megint felmerült benne a kérdés, hogy két kézzel hogyan viszi be a moziba azt a sok mindent. És ha filmnézés
közben tüsszent, akkor vajon az előtte ülőknek leég a hajuk?

- Szerintem biztosan a leghátsó sorba ültetik a sárkányt - gondolta Kriszti -, mert ha ott tüsszent és leégeti az előtte ülőknek a haját (mivel ő jóval magasabb), biztosan nem fogja zavarni őt a füst filmnézés közben. Ezen nagyon elvigyorodott, mert elképzelte a jelenetet, amint a utolsó előtti sorban ülőknek füstölög a fejük, és a hátuk mögött a kétségbeesett sárkány meg azt mondja "Bocánat, bocánat", és közben egy papírtálcával nagy lelkesen ütögeti a fejüket, így próbálva eloltani a még izzó, apró kis szikrákat a kobakukon. De a következő pillanatban mély álomba szenderült.

Zsolti

Zsolti hallgatva édesanyja meséjét így töprengett:

- Ha én lennék a királyfi, akiről anya mesél én biztos nem szabadítanám ki azt a királylányt, nekem biztosan nem kellene.

Zsolt képzeletét ugyanis nagyon megragadta egy mondat anya meséjéből, még pedig az, ami így hangzott: „ Ha
kiszabadítod a lányom a sárkány fogságából, neked adom fele királyságom, és a lányom kezét.”

A királyság még rendben van gondolta Zsolti, de a kéz? Mi az, hogy a kezét? Mit csináljon a királyfi
a királylány két kezével, és mit fog csinálni a királylány kéz nélkül, ha kiszabadították? A szájával
fog legózni, fogmosásnál meg rágni fogja a fogkefét? És hogy fogják egymás haját húzni a
királyfival, amikor vitatkoznak? Itt valami nem stimmel, de nagyon és halkan megkérdezte
édesanyját, mert mikor lenézett, látta, hogy nővére már alszik-

- Anya.

- igen kisfiam, mit szeretnél?

- Azt hogy miért adja oda a király a lánya kezét a királyfinak?

- Mert így adták régen a lányokat férjhez. Ez csak egy kifejezés.

- Anya! Anya!

- Igen?

- A te kezedet is odaadták apának?

- Igen -válaszolta anya. - Apa letérdelt elém, és úgy kérte meg a kezemet. De most már aludjál. Anya puszit adott kisfia homlokára, megigazította a takaróját, és halk léptekkel kiment a szobából.

Zsolti a fal felé fordulva magában elképzelte, amint apa térdel anya előtt, és Anya kezét fogva így szól:

- Kezek! Szeretném a hozzátok tartozó anyát feleségül kérni tőletek.

A kezek erre enyhén megremegtek. Így adták apa tudtára, hogy rendben van, elveheti. De van egy feltételük

- Ne már! - mondta apa.

- De már! - remegték a kezek!

- Na jó, és mi lenne az?

- Hát az, hogy járd el a kacsa táncot ott, ahol a papok táncolnak! Most!

Zsolti Halkan felnevetett, ahogy elképzelte apát tánc közben, de végül is az álommanó győzött a tánc felett, és Zsolti egy nagy mosollyal az arcán elaludt.