Sopolya király | 1. mese

Sopolya király | 1. mese.

Hol volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl, egy távoli galaxisban, ott, ahol a Buckalakó is buckát túr a csodálatos Nutella bolygón két hercegkisasszony: Boróka és Boglárka. De nem akármilyen hercegkisasszonyok voltak, hanem tündérkisasszonyok! Ők voltak a nagy tündéruralkodó, Sopolya király unokái. 

Egy reggelen sajnos szomorú hír érkezett, mégpedig az, hogy a kedves Sopolya király megbetegedett. Ezért így szólt Bogi a testvérének, Borinak: - Mi volna, ha elmennénk, és meglátogatnánk Sopolya nagyapát a palotájában? Biztos örülne neki. Bori így válaszolt: - De hát az innen messze van, több heti járásra! Az út pedig tele veszélyes helyekkel és lényekkel… De azért kérdezzük meg édesanyánkat, a szépséges és jóságos Dórkiann királynét, meg apánkat, a bölcs és igazságos Gabriellusz királyt. 

Úgy is tettek. A királyi szülők sokat tanakodtak, hogy elengedjék-e a tündérlánykákat egyedül. Ők sajnos nem mehettek, mert a gonosz Birodalmi Bankokkal vívtak vérre menő küzdelmet. Végül mégis beleegyeztek, és megengedték a két hercegkisasszonynak, hogy elmenjenek meglátogatni a nagyapjukat a Soroksári-fennsíkon levő Szapáriusz-hegyi palotájában. 

Egy feltételük azért mégiscsak volt, mégpedig az, hogy a veszélyes útra kísérje el őket bátyjuk, a bátor és rendíthetetlen Sír Lethso lovag, Nagymaros őrzője és Zebegény védelmezője. 

Végre eljött a nagy nap! Még előző este mindhárman bepakoltak mindent, amit fontosnak tartottak a hosszú és kalandokkal teli útra: például zseblámpát, térképet, hajgumit, cukorkát, és egy pár zacskó tündérport a biztonság kedvéért. Kora hajnalban akartak elindulni, hogy még sötétedés előtt elérjék a veszélyesnek mondott és ijesztő Sárkány-hegyet. Reggel szépen elbúcsúztak a szüleiktől, akik elhalmozták őket mindenféle jótanáccsal. Továbbá elköszöntek még báró Zsuzsannária udvarhölgytől és gróf Csanádiusz udvarmestertől. Sír Lethso, a dicső lovag, Zebegény lovagja, a Dunakanyar oltalmazója így szólt: - Tündérkisasszonyok, figyelem! Szorosan indulás utánam, aztán nehogy lemaradjatok!  

Kicsit fájó szívvel, de nagy izgalommal indultak el a kalandok felé, amikben útjuk során bőven volt részük. De legbelül, a szívükben érezték, hogy jót cselekszenek. És hogy milyen kalandokban volt részük, egy másik mesében mondom el.