Meseautózás

Meseautózás.

Zsolti, mikor felébredt, lassan körbenézett. Ekkor jött rá, hogy már nem álmodik, ezért nincs már itt Micimackó meg Tigris, akikkel rohangált álmában. 

- Szóval fent vagyok - állapította meg Zsolti. - Remek! Most csak azt kell eldöntenem - morfondírozott magában -, hogy nyöszörögjek-e egy kicsit. Mert akkor anya bejön, felvesz a puha karjaiba és magához ölel, és az olyan jó! Vagy keljek fel és játsszak valamit.

De a kérdés egy pillanat alatt megoldódott, mert a szőnyegen észrevett egy ceruzát. 

- Meg van! - örült meg Zsolti - Rajzolok egy autót, méghozzá egy piros autót. Olyat, amilyet apa vezet - és egy gyors mozdulattal lehuppant a kis asztala elé. A ceruzát bal kezével megragadta, és olyan határozott mozdulatokkal, amilyenekkel csak lehet, elkezdte az alkotást. Előre hajolva, szinte egész testével rajzolt, közben a szájából kicsit kilógó nyelvecskéje kísérte a keze mozgását. Egy kívülállónak úgy tűnhetne a rajza, mint egy össze-vissza firkált valami, de tévedne! Mert Zsolti szerint ez egy remekül sikerült autókerék nagy, fekete gumival. Zsolti imádott autózni, és különösen tetszett neki a kocsi kereke. 

- Ez az!  - állapította meg Zsolti magában. - Ez olyan, mint amilyen apa kocsiján van. Szeretem a kerekeket - folytatta a gondolatát Zsolti -, mert olyan jól lehet őket rugdosni, és apa ezért nem kiabál. Persze, ha a kocsi ajtaját vagy oldalát ütögetem vagy rugdosom, rögtön megkérdezi mérges hangon: “Muszáj ezt!?” Nem, nem muszáj, de olyan jó hangjuk van! - és így folytatta Zsolti magában:

- Ha megyünk valahova, na az aztán a jó móka, mert anya meg apa elöl ülnek. Én hátul a Krisztivel, és közben nézhetem a tájat, meg hallom anyát és apát beszélgetni, ami általában így hangzik: 

- Most kellett volna lefordulni jobbra, apa!

- Jókor szólsz, anya!

Vagy: 

- Már sárga volt!

- Vigyázz biciklis! 

Meg apa kedvenc szavajárása:

- Már megint mit szüttyögtök? 

Zsolti így folytatta a gondolatmenetet:

- De azért a legjobb a Kriszti, mert mivel ott ül mellettem, csak egy karnyújtásnyira van. Ezért semmi esélye sincs a menekülésre a hajhúzás elől. Amit ki is használok! Azt szeretem benne a legjobban, hogy amikor megmarkolom és elkezdem rángatni a haját, együtt mozog vele a feje, és közben hihetetlen furcsa hangokat ad! Ez nagyon tetszik! Persze erre anya rögtön hátrafordul, és rám szól, hogy engedjem el a nővérem haját, és próbáljak jó testvérként viselkedni. Szerintem én igenis jó testvér vagyok, ezért aztán elengedem Kriszti haját, és közben anyát ártatlan szemekkel bűvölve elkezdem lassan ütögetni Kriszti fejét. Mit lehet tudni, hátha ez még belefér. De nem! Szóval szeretek autózni a többiekkel - fejezte be gondolatait Zsolti, és közben elkészült a remekmű is. 

Zsolti elégedetten nézte az alkotását, és természetesen nagyon meg volt elégedve magával. Ezt egy bólintással is nyugtázta, majd a rajzát fogva kirohant a szobából.