Sopolya király | 7. mese

Sopolya király | 7. mese.

A gyerekek hamar rájöttek, hogy a bajt a tó mellett élő vén varázsló okozta. Mikor rátaláltak kissé romos házában, éppen ellenszert próbált előállítani a békák idegtépő drukkolási lázára. 

- Szóval te okoztad ezt a kalamajkát itt a tónál. - kérdezte Bogi.

- Sajnos igen, de már nagyon bánom. - mondta a varázsló, akit egyébként Guzmics Heroldnak hívtak. Hajdanán, mikor még a világot járta a gyógyfőzeteivel, úgy hirdette magát, mint a Nagy Csodatevő Guzmics, a gyógyfüvek ismerője, a varázsitalok készítője, a táncparkett ördöge.

- Tudjátok - folytatta Guzmics -, már nagyon öreg vagyok, és gondoltam készítek egy varázsfőzetet a békáknak, hogy legalább este maradjanak kicsit csendben, hadd tudjak egy szemernyit aludni. El is készítettem az ősi főzetet az Üknagyapámtól örökölt szakácskönyvből, aminek a címe: Hogyan főzzünk hatásos, laktóz- és trutymómentes altató teát békáknak glutén nélkül, kevés citrommal és borsikafűvel. De rossz a szemem, és valamit nem jól olvastam, mert ezek a varangyok, amióta beleöntöttem az altató és nyugtató teakeveréket a tóba, azóta úgy viselkednek, mintha most lenne a futballvilágbajnokság. Például a túlsó partot úgy hívják, hogy ,,B” közép, éjszaka pedig huhognak azt kiabálva, hogy “Vigyázz, itt jön a csapatszellem”. Ezek tényleg nem komplettek, állítom nektek gyerekek. Azóta se éjjelem, se nappalom. Már olyan álmos vagyok, alig állok 

a lábamon. Valószínűleg nem jól mondtam a varázs- mondókát. Ha jól emlékszem, úgy van: abraka-dabra, vagy dabraka-baraka… De lehet az is, hogy hókusz-dabraka, gyere ki a napra, vagy bámulj a papra? Megint elfelejtettem! 

- Hát a tóba öntött varázslöttyöd valószínűleg egy idő után felszívódik - mondta Bogi -, és lassan visszaáll a tó az eredeti állapotába. A békák pedig újra brekegni meg kuruttyolni fognak. De te inkább magadnak csinálj altató teát, és ne másokon kísérletezz! A varázsigéket meg olvasd el magadban, mielőtt hangosan kimondod! Mert látod, mi lett az eredménye - mordultak rá a gyerekek. 

- Milyen igazatok van! - kiáltott fel Guzmics Herold. - Soha többé nem kísérletezek másokon! - fogadkozott a varázsló, és már rakta is fel a vizet főni, hogy magának készítsen altató teát. A két tündérlányka és természetesen Sír Letsho, a Sárkányt látott hős lovag, no meg Lotti, megnyugodva hagyták ott a békákat és Guzmics Herold varázslót a tónál. Majd eredeti útitervükhöz tartva magukat, elindultak nagyapjukhoz, a Bölcs Sopolya Királyhoz. 

Hogy még milyen kalandokban volt részük, a következő részben mondom el.