Sopolya király | 5. mese

Sopolya király | 5. mese.

Bori meg Bogi tündér, és természetesen Sír Letsho, a lányok védője s oltalmazója arra a megoldásra jutottak, hogy a hétfejű sárkány változtassa meg a fejei nevét, mégpedig fiúnevekre, ha már az egyikük Béla. Például Kedd lehetne mondjuk Oszkár, Szerda pedig Márk, Csütörtök a Máté nevet viselhetné. Pénteket hívhatnák Zolinak, Szombat Pista lenne, Vasárnap pedig Dominik. Ezt az ötletüket el is mondták aztán a sárkánynak. Aki nagyon örült az ötletnek, és rögtön be is mutatkoztak az új nevükön Bélának, akinek megmaradt az eredeti neve. Hálája jeléül a Béla, Oszkár, Márk, Máté, Zoli, Pista és Dominik fejek így szóltak a lányokhoz és Sír Letshóhoz, a stb., stb. megmentőjéhez és oltalmazójához. 

- Hálám jeléül fogadjátok el tőlem ezt a sárkánypikkelyt. Ha segítség kell, csak dörzsöljétek az orrotokhoz, és azonnal két dolog fog történni. Az egyik, hogy rögtön piros lesz az orrotok. A második, hogy én máris ott termek! A tündérikrek és természetesen Sír Letcho, a védelmező s oltalmazó megköszönték az ajándékot. Nehéz szívvel búcsút vettek a sárkánytól, és újra nekivágtak a hosszú vándorútnak. Az útjuk a híres-hírhedt Lápos-rét és Varangy-tó mellett vezetett el, de közben találkoztak egy furcsa szerzettel, aki az út közepén állt, és hangos vakkantgatásokkal azt kiabálta, hogy: 

- Vigyázzatok, mert én vagyok a Négylábú Ördögfióka! Vau-Vau! 

A fiatalok csak bámulták, végül mikor magukhoz tértek az ámulatból, így szóltak:

- De hát te nem vagy négylábú ördög, csak egy fekete-fehér foltos, élénk kiskutya! 

- De én ördögfióka vagyok. - erősködött a kiskutya, és hogy bizonyítsa igazát, rögtön bele is harapott Bogi szoknyájának a szélébe, és hihetetlen odaadással elkezdte jobbra, balra rángatni. Bogi lehajolt, és kedves hangon így szólt a kutyushoz, s közben gyengéden simogatta: 

- Nem vagy te ördögfióka, hanem egy eleven, életvidám kutyus vagy, akinek hiányzik, hogy legyen gazdája. 

- Lehet. - morogta a kutyus és már nem is rángatta olyan vehemensen Bogi szoknyáját. Bori így szólt: - Mi volna, ha mi lennénk a gazdáid? 

A kutyus elengedte Bogi szoknyáját, és elgondolkodott. - Ezek itt hárman kedvesek és a simogatásuk is jólesik, meg aztán nem jó egyedül… Mire a végére ért a gondolatainak, így válaszolt: - Rendben, elfogadlak titeket kisgazdáimnak. Ti pedig gondomat viselitek, és eltűritek, hogy rajtatok ugrálok, és néha megrágcsálok dolgokat. 

- Áll az alku! Kezet… illetve mancsot rá. - mondták a gyerekek. Hát így történt, hogy a Négylábú Ördögfióka egy kedves kis kutyussá változott. Aki a Lotti nevet kapta. És hogy mi történt a Lápos-rétnél a Varangy-tó mellett, ahol az útjuk elvezetett? Azt egy másik mesében mondom el.