Karácsonyi mese

Karácsonyi mese.

Csendes az éj a karácsony éjjel

A város ragyog ünnepi fénnyel.

A csend mindent beborít mint egy lepel,

Az utca kihalt mert mindenki otthon ünnepel.

Csak egy lányka és az anyja állnak a játékbolt előtt,

A gyermek az orrát az üveghez nyomva,

Úgy bámulja a bent csillogó zőld fenyőt.

Szemével falja a sok csodát,

Hej de szeretne lenni odaát!

Játszana a kutyussal, a vonattal, babával, s rájuk nagyon vigyázna,

Hisz neki is van babája igaz annak karja nincsen,

Így találta régen egy lepukkant játszótéren.

Hangosan nem kér, csak magában mondja, s közben ujjával az üveget nyomja.

- Kérem azt a labdát, és azt a macit, meg azt a babát azt a masnist!

Anyja nézi, s közben folytatja helyette - kérem ezt is azt is.

Lányát nézi milyen apró milyen törékeny.

Isten! ugye nem hagyod, hogy így éljen!

Mert ő mindent megadna a lányának ha tudna,

De nincsen pénze és nincsen munka!

S nem talál megoldást a nyomorukra.

Nagyot sóhajt, majd lányának gyengéden oda szól.

Gyere kincsem legyen mára elég ennyi,

Tudod nekünk még messzire kell menni,

A menhelyre ott meleg van és talán lesz egy tálka étel.

Csendes az éj a karácsony éjjel.