Rövid kalóz mese

Rövid kalóz mese.

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, élt egyszer régen egy nagyon híres és nagyon félelmetes kalóz, akinek a nevét csak remegő hangon merték kiejteni az emberek. Ő volt Állszakáll kapitány, az óceánok réme! Bizony! Mert, ha egy hajó az útjába került, azt minden teketóriázás nélkül kifosztotta. 

Gyűlt is a rengeteg kincs a kalózhajón, de a végén olyan mennyiségben, hogy a hajón már meg sem lehetett mozdulni. Ezért Állszakáll kapitány elhatározta, hogy a kincset elviszik a hajóról az Afrika partjainál fekvő kietlen sivatagba, és ott elrejtik.

Így is történt: évekig hordták a temérdek elrabolt kincset a sivatag egy titkos helyére, amit csak a Kapitány és pár megbízható embere ismert. Bár ők is leginkább egy magányosan álló, és erősen oldalra dőlő pálmafa segítségével találtak oda.

Történt egyszer, hogy mikor a kalózok portyáztak messze a tengereken, a sivatagra irtózatos homokvihar csapott le, és bizony a szegény ferdén nőt pálmafát, ami a rejtekhelyet jelölte, kidöntötte és belepte homokkal. Így aztán, amikor Állszakáll legközelebb az embereivel újra kikötött a sivatag partjainál, hogy még több frissen zsákmányolt aranyat és drágakövet rejtsenek el, hiába keresték a titkos rejtekhelyet, ahová a rabolt kincseket elásták… Egyszerűen nem találták sehol, mert az általuk ismert ferdén nőt pálmafát betemette a sivatag homokja. Ezért aztán napokig csak össze-vissza bolyongtak a forró sivatagban, és már majdnem szomjan haltak, amikor hirtelen éhen! 

Na itt a vége, fuss el véle.