Tésztagyúrás

Tésztagyúrás.

Egy hétfői délelőtt, mikor Anya és Zsolti voltak csak otthon, aminek oka, hogy Zsoltinak
hőemelkedése volt reggel. Ezért aztán Anya úgy döntött, hogy ne menjen aznap bölcsibe. Zsolti a
szobájukban játszott az autóival, de igazából unatkozott. Ezért úgy döntött, hogy kimegy
Anyához a konyhába. Ahogy kilépett a szobából, rögtön felcsillant a szeme, ugyanis meglátta a
konyhai konvektoron békésen szundikáló Mici cicát.

Ehhez tudni kell azt, hogy kettőjük kapcsolata nem igazán volt felhőtlen az elején, és ez nem azért volt, mert Zsolti bántotta volna Mici cicát, nem!

Történt ugyanis, hogy egy téli este Apa hazahozott egy kicsi macskakölyköt, amit egy üres szemeteskonténer alján talált. Elmondta, annyira keservesen nyávogott, hogy végül
megsajnálta, és hazahozta mondván, nem árt, ha van egy macska a háznál. Természetesen Kriszti és
Zsolti oda meg vissza voltak a boldogságtól, csak úgy áradoztak, hogy milyen aranyos meg milyen
cuki és szép! Az igazság az, hogy Mici cica akkori állapotára mindent lehetett mondani, csak azt
nem, hogy cuki, meg szép, mert inkább hasonlított egy szőrpamacsra, aminek van két füle meg két
rémült gomb szeme, és négy cérnaszál lába, amin próbál bizonytalanul, de mégis valahogy felállni. A szőrszálak meg szanaszét álltak rajta, és közben megállás nélkül visított, mint egy fába szorult féreg. A konyhában, mikor apa letette a kőre, szegény cica úgy remegett, mintha folyamatosan árammal rázatnák.

Na és itt kezdődött Zsolti és Mici cica ismerkedése. Zsoltit rögtön lenyűgözte az új kis teremtény. Mert az első dolga az volt hogy meg fogta a cicát és rögtön megállapította hogy bizony ez az ő mérete, mert jól megtudja fogni, na és puha, és tök jó hangokat ad ki! Amit Zsolti nagyra értékelt. Arra gondolt magában, hogy ez bizony sokkal jobban szól mint a tűzoltóautója, és már húzta is hátra szegény cicát, mintha lendkerekes autó lenne bízván benne, hogy így elég nagy lendületet ad a cicának a rajthoz. Persze Mici cicának teljesen más elgondolása volt a dologról, amire a mozgásából és hangjának kibocsátási erejéből lehetett következtetni. Végül is Apa kivette Mici cicát Zsolti kezéből, így mentve meg attól, hogy egy hihetetlen gyors repülőstart bemutatásával kezdje az új életét a családnál.

De ez régen történt, azóta Zsolti és Mici cica nagyon jó barátok lettek. Szóval a lényeg, hogy Zsolti oda ment Mici cicához, és elkezdte simogatni. Anya látva a kisfiát kijönni a szobából, rögtön tudta a gyermeke unatkozott bent egyedül, és mivel tésztát gyúrt, így szólt Zsoltinak:

- Ha van kedved, segíthetsz a tésztát csinálni. 

Természetesen Zsolti rögtön benne volt a dologban. Míg felmászott a székre, és feltérdelt rá, addig Anya oda késztett neki egy kis kupac lisztet, amit aztán Zsoltinak össze kellett gyúrnia vízzel. Zsolti a legjobb tudásával gyömöszölte a ragacsos kupacot, próbálva utánozni a mozdulatokat, amiket anya mutatott neki. De olyan hévvel tette a dolgát, hogy a végén már mindenhol az a fehér lisztes massza lógott, csöpögött, elkenődött, vagy épp már száradt.

Zsolti meg úgy nézett ki, mint egy kis Manó a messzi északon egy heves hóviharban, akit nem elég hogy mindjárt belep a hó, ráadásul közben még meg is dobáltak hógolyóval. Anya látva a fia segítő
szándékának borzalmas következményeit, így szólt Zsoltihoz:

- Ügyes vagy! Nagyon szépen összegyúrtad nekem a tésztának valót.

Zsolti meg a széken térdelve a kezeit feje fölé emelve szétfeszített ujjakkal (mert zavarta, hogy minduntalan össze ragadtak) úgy nézett ki, mint aki most készül megadni magát egy láthatatlan ellenségnek. Zsolti el volt ájulva a remek művétől. Tudta hogy nagyon ügyes, de hogy ennyire, az még őt is meglepte. Nem is szólva anyáról!

Mivel Zsolti látta Anya nagyra nyílt szemeit és tátott száját, joggal hihette, hogy Anya odavan meg vissza. És valóban! Csak azzal a különbséggel, hogy Anya ámulatát a konyha ilyen mérvű havas tájjá alakulása váltotta ki. Aztán egy nagy sóhaj közepette leemelte Zsoltit a székről, mondván most
megyünk kezet mosni, meg úgy általában mindent, rajtad meg a konyhában.

Zsolti ugyanabban a pózban, amiben a széken volt, csak azzal a különbséggel, hogy most már a saját lábán állt, magasra emelt, széttárt karokkal tisztára úgy festett, mint egy kis jeti, aki most akar frászt hozni bárkire, aki az útjába kerül. Végül is egy alapos mosakodás végén, mikor is Zsolti visszanyerte
kisfiús külsejét, visszament a szobájukba, és Kriszti játékedényeivel folytatta a főzést. Ebédig.