Zsolti rollerezik

Zsolti rollerezik.

Másnap, mikor újra a játszótéren voltak a rollerezés gyakorlása céljából, Kriszti magában arra gondolt, hogy a tegnapi esés után, nem is igazán fontos ma újra kisérteni a sorsot. Na nem mintha félne, de egy kis csalódást érzett a szívében, mert tegnapig meg volt győződve arról, hogy a rollerezés nem lehet olyan nehéz. De belátta, hogy tévedett.

Igaz ezt soha senkinek nem ismerte volna el, mert igazából a kanyar volt a hibás.

- Mi a fenének volt ott, ahol volt? Ha mondjuk sokkal messzebb lett volna, vagy mondjuk
egyáltalán nem lett volna, akkor nem esek el - gondolta magában Kriszti.

- Tehát a kanyar volt a hibás - állapította meg, és már mindjárt jobban is érezte magát.

Ezen megállapítása okán, mivel most már tudta egyértelműen, hogy a kanyar, na meg a bokor volt a hunyó, úgy érezte, hogy ez fel jogosítja arra, hogy mindenféle tanáccsal lássa el Zsoltit, amit csak az olyan beavatottak tudnak, mint ő.

Ezért megkérte Anyát és Apát, hogy ő is adhasson majd egy pár remek tanácsot Zsoltinak, ha ki akarja próbálni a rollert. Apa meg is jegyezte egy kicsit gunyorosan:

- Csak nem arról adsz tanácsot, hogyan tompítsa az esést?

Ami viszont Zsoltit illeti, igazából nem volt oda az ötletért, hogy ő is rollerezze. Tegnap eleget látott Krisztitől a bokorba repülésekor, aki tisztára úgy nézett ki, mint Superman, amikor sietve repül valahova embereket menteni, gondolta Zsolti. Ezért aztán nem igazán vágyott a rollerezésre. Vagyis szerette volna ki próbálni, csak az a sok macera, amivel útjára engednék a szülei, na meg Kriszti... na, ahhoz nem fűlt a foga. De végül is győzött benne a kalandvágy, és odalépve a rollerhez, érezte belül, hogy ezt tényleg ki kell próbálnia, még ha el is esik.

Anya és Apa nézték, amint fiuk körbejárja és nézegeti, méregeti a rollert. Mennyivel megfontoltabb,
mennyivel alaposabb, mint a nővére, gondolták a szülők. Látszott rajtuk, hogy nagy kő esett le a
szívükről, mivel biztosak voltak abban, hogy Zsolti, a „megfontolt fiú” nem Hűbele Balázs módjára fog elvágtatni a rollerrel. Zsolti megfogta a kormányt, majd jobb lábát feltette a rollerre, és már indulni akart, amikor Kriszti odafutott, és csak annyit súgott a fülébe: - Mindent bele!

Anya és apa nyugodtan ültek a padon, és nézték, amint Zsolti szép lassan elindul a rollerrel. Eleinte egy kicsit bizonytalanul, de elsőre a szülők nézőpontjából egész jól. Zsolti el is jutott a kanyarig szépen, lassan és a biztonság kedvért óvatosan, majd vissza fordult.

- Ez idáig rendben van - gondolta Zsolti -, de ebben nincs semmi rendkívüli.

Ezért amilyen erősen, ahogy csak tudta, elkezdte hajtani a rollert, és abban a pillanatban megérezte a száguldás örömét, amit valószínűleg a nővére is érzett tegnap. Anya és Apa nem figyelték, mert éppen Krisztinek segítettek a kioldódott cipőfűzőjét bekötni, amikor Zsolti elhasított előttük. A szülök és nővére az egészből csak egy igen erős széllökést éreztek.

- Na ezek sem látták, ahogy elrepültem mellettük - gondolta magában Zsolti, és széles mosollyal az arcán csapódott neki egy szemetestartály oldalának, mert egy kavics megdobta a rollert. De
ahogy nekicsapódott, azonnal fel is ugrott, így mire Anyáék oda néztek a zaj irányába, ő már állt és fogta a roller elgörbült kormányát, és vigyorgott. Szerencsére nem lett semmi baja „a nagy találkozásból” a kukával. A szülök csak pislogni tudtak, mivel nem látták a történteket, így el nem tudták képzelni, hogy fiuk hol a fenébe lett ilyen gyorsan szutykos, és hol görbítette el a roller kormányát. Bár tudták, hogy Zsolti a korához képes jó erőben van, és néha kis vasgyúrónak is szokták nevezni, de azért annyira biztos nem erős, hogy így meghajlítsa a kormányt.

Zsolti szép lassan oda sétált maga mellett tolva a viharvert rollert, és elmondta, hogy mi is történt vele. Anya és Apa el voltak szörnyülködve. Na meg Kriszti is, csak éppen nem ugyanamiatt. Mert míg a szülei azért voltak elképedve, mert nagyobb baj is történhetett volna, addig Kriszti csak azért, mert nem látta az esést. Anyáék úgy gondolták, hogy jobb ha hazafelé veszik az irányt, mielőtt az összes pénzüket kötszerre, szakadt ruhák pótlására és a roller javítására költenék.

Zsolti és Kriszti hazafelé bandukoltak, mikor Kriszti így szólt Zsoltihoz:

- Na milyen volt?

- Nagyon klassz! 

- Akkor holnap? - kérdezte Kriszti.

- Igen majd holnap. - volt Zsolti válasza.