A Nagy Bumm

A világ létezése ellőtt élt a nagy semmi közepén Istvánka és Gabika, két fiútestvér.

Istvánka és Gabika lábukat lóbálva bámultak a semmibe, ami nem volt semmi a részükről, mivel a semmibe bámulták bele a semmit, mert ők nem tudták, hogy amibe bámultak, az már maga volt a nagy semmi!

Mivel nem volt semmi, így még idő sem létezett. Mért is lett volna? Hiszen, mivel nem volt semmi, nem is volt szükség időre. Nem is lett volna értelme, hiszen nem tudtak elkésni, vagy teszem azt, előbb odaérni a semmiből a semmibe. Így aztán nyugodtan múlathatták a nem létező időt, mivel nem tudták, hogy kéne időnek lenni. Ennek oka pedig az volt, hogy ott, ahol ők léteztek, a semmi miatt minden iszonyú lassan történt. Példának meg mutatom egy párbeszédüket, íme:

- IIIIssstttvvvááánnnkkkaaa!!! - szólalt meg Gabika, ami emberi időben (kb 1 millió év lenne, plusz mínusz 15 perc).

- Igen! GGGaaabbbbiiikkkkaaaa - válaszolta.

- IIIsssttttvvvááánnnkkkkaaa -, ami újabb 1 millió év volt, - aarraa ggoonnddoolltttaammm, hhoogggyyy nőőővvéérrüünnkknneeek cccsssiiinnnááálllhhhaaatttnnááánnnkkk sszzüüüllliinnaappjjáárraa ttüüzzziijjááátttéééékkkooottt.

Mire ez elhangzott, eltelt 50 millió év. Még szerencse, hogy Pistike gondolkodás nélkül vágta rá, hogy rendben, ami így csak 5.000.000 év volt. Innen felgyorsultak az események, mert ugye utána kellett járni, hogyan és miből lehet tűzijátékot készíteni. Még szerencse, hogy a könyvtár közel volt hozzájuk, ezért míg oda értek csak röpke 10.000.000 év illant el.

Ott mindent elolvastak a tűzijáték készítés fortélyairól, majd elrohantak (elrohantak?) beszerezni a hozzávalókat, mint például szenet, hidrogént, oxigént, meg mindenféle fémeket, anyagokat, gázokat, ahogy ők mondták a „NNNAAAAGyGyGyGy BBBUUUMMMMHHHOZ”. Ez körülbelül röpke egymilliárd évbe került.

Aztán ezeket az anyagokat nem igazán tudományos alapon, de megfelelő gondossággal össze keverték és pik-pakk kész is lett az elegy a nővérüknek szánt tűzijátékához. Már csak valami csőbe kellet tenni az anyagot, amiből aztán ki lehet lőni a semmibe a töltetet, viszont a csövet meg valamihez oda kell rögzíteni.

Ami azért lássuk be, nem kis kihívás a semmi kellős közepén. De mikorra idáig jutottak, addigra elrepült röpke egymilliárd év. Istvánka és Gabika viszont ezt nem tudták, mivel számukra az idő nem létezett, így vidáman és tőlük meg nem szokott gyorsasággal készültek nővérük, Kata születésnapjára. Igaz, mivel nem volt idő, így pontosan nem tudták, mikor is van a lánytestvérük szülinapja. Ezt inkább a szívük mélyén érezték.

Szóval Isvánka és Gabika közben találtak egy csövet, amit mi (Fekete lyuknak nevezünk) és rögzíteni is tudták a semmihez (roppant ügyesek), ami pár millió évbe került, de ki bánta! Végre eljött a várva-várt alkalom, Istvánka és Gabika beszaladtak a konyhába Katához, majd az idegességtől rekedtes hangon így szóltak hozzá:

- KKAAAATTTAAA!!!! Gggyyyeeerrrreeeekkkkiiii aaaa sssseeeemmmiiiibbbbe mmmmeeeerrtttt, kkkkééééésssszzíííítttteeetttttttüüünnnkkkk nnneeekkkeeeddd aaaa ssszzzüüülllliiiinnnnaaaapppooodddrrraa MMMEEEEGGG LLLEEEPPPPEEEETTTÉÉÉÉSSSTTT!!!!

Ez a felkiáltó jelekkel együtt ötvenötmillió évbe került. Innentől az embernek megfelelő formában írom le a párbeszédeket. A nővérük meghatottságtól könnyes szemmel így válaszolt:

- Testvéreim! Nem is tudom, mikor ünnepeltem utoljára a születésnapomat (még soha). Várjatok, gyorsan felveszem a szebbik ruhámat, hadd nézzek ki valahogy, ha már ünneplünk.

A gyerekek már nagyon izgultak vajon mit fog szólni a nővérük a tűzijátékhoz. Mire Kata kisietett hozzájuk az udvarra, kb. 50.000 év telt el.

Istvánka és Gabika izgatottan meggyújtották a csőből kiálló kanócot, mire az sistergő hangot adva gyors izzással rohant a cső belseje felé. Miközben kb.100.000 év illant el, de kit érdekel ilyenkor, hogyan rohan a még nem létező idő! És egyszer csak nagy robaj, fény, láng, és villámlások kíséretével kirepültek a csőből a beletömött mindenféle anyagok a nagy semmibe szerte-széjjel, így beborítva vele a nagy semmit, ami most már nem volt semmi, hanem a most ismert világűr!

Istvánka, Gabika meg Kata ámultak és bámultak a sok csoda láttán, mert az a megannyi milliárd ragyogó csillag, nap meg az a rengeteg bolygó és hold (amit mi hívunk így) szikrázóan ragyogtak a mindenségben! Teljesen lenyűgözte őket ez a látvány. Lehet, hogy még most is ott állnak valahol szájukat tátva, és gyönyörködnek az általuk létrehozott csodás tűzijátékban.

Szóval ha felnézel a csodálatos éjszakai égboltra, jusson eszedbe, hogy ezt a csodát, amit látsz, azt a szeretet hozta létre. Hát így lett a semmiből a MINDEN.

Itt a vége, fuuuuuuuusssssss eeeellll vvvvvvvééééééllllllllleeeee!!!!!!