Sopolya király | 8. mese

  • 2022.
    dec
  • 25

https://ggwebsite.com
Már csak félnapi járóföldre voltak nagyapjuk palotájától, mikor két fura emberre lettek figyelmesek, akik az út mentén egy kidőlt fatörzsön üldögéltek. A gyerekek közelebb menvén látták, hogy előkelő az öltözékük, és rizsporos paróka van a fejükön annak ...

Kép forrása: Saját

Már csak félnapi járóföldre voltak nagyapjuk palotájától, mikor két fura emberre lettek figyelmesek, akik az út mentén egy kidőlt fatörzsön üldögéltek. A gyerekek közelebb menvén látták, hogy előkelő az öltözékük, és rizsporos paróka van a fejükön annak ellenére, hogy tikkasztó a hőség. Odaérve köszöntek nekik, és udvariasan megkérdezték, hogy mi járatban vannak errefelé. A magasabbik köszönt mindkettejük nevében, majd elmondta, hogy ők világhírű zenészek, akik most indulnak haza gyalog a világ körüli turnéjukról, ami bizony így nagyon sokáig fog tartani. 

Sajnos a fellépésükért kapott pénzt elvesztették valahol útközben, így kénytelenek gyalog hazamenni. Pedig sietnének, hisz várja őket a régen látott családjuk Bugyiban (település Pest megyében - a szerző). 

- És milyen hangszeren játszotok? - kérdezte Bogi. 

- Először is bemutatkoznánk. - mondta a magasabb - Mi vagyunk a két Virtuóz! Virtuóz Lali és Virtuóz Tibi. Én Lali szüttyön játszom, míg a társam a tökduda mestere! 

- Lali tudjátok, hogy tud szüttyögni? - vette át a szót Tibi. - Nem? Kár, mert amikor ő szüttyög, az emberek nem hisznek a szemüknek, sem a fülüknek. Azt látnotok kéne: amikor szüttyög, az embernek libabőrös lesz a háta, a tömeg szinte sír és azt kívánja, hogy már hagyja abba, mert ennyi szüttyögéstől megszakad a szívük. Bizony! 

- fejezte be Tibi. Ezután Lali kezdte el dicsérni Tibit.

- Figyeljetek ide, ti még nem láttátok Tibit a tökdudáján játszani, de higgyétek el: ahogy ő tököl, úgy nem tököl senki ezen a világon. Nincs olyan mű, amin Tibi ne tudna tökölni órákig! Sőt, ha kell, napokig is eltököl egy témán! Hihetetlenül nagy tehetség a tökölésben! 

A gyerekek csak ámultak, hogy két ilyen nagy művésszel hozta őket össze a sors. Csak azt bánták, nem láthatják és hallhatják őket szüttyögés és tökölés közben, mert bizony Borinak, Boginak és természetesen Sír Letshónak tovább kell menniük, hogy még időben odaérjenek Sopolya királyhoz. De mielőtt elbúcsúztak volna a két virtuóz zenésztől, eszükbe jutott a sárkánytól kapott pikkely. Gyorsan elő vették, és Bogi majd Bori az orrához dörzsölte a pikkelyt, ahogy a sárkány mondta, és láss csodát! Tényleg minden úgy történt, ahogy a sárkány mondta: először Bogi orra lett piros, utána meg Borié… na meg persze a sárkány is ott termett, ahogy ígérte. 

Köszöntötte a vándorokat, majd megkérdezte, miért hívták. A két tündér lányka és természetesen Sír Letsho, a lányok védelmezője s oltalmazója, elmondták a két pórul járt zenész történetét, és arra kérték a sárkányt, repítse haza a két virtuózt Bugyiba. A sárkány megvárta, míg a két zenész felkecmereg a hátára, majd búcsút intve a gyerekeknek, nagy szárnycsapkodással szállt fel velük a felhők közé. A vándorok még percekig néztek utánuk, majd elindultak céljuk felé. Délutánra már ott is voltak a palotában, de nem találtak ott senkit, csak egy levelet a trónteremben, amit Sopolya király írt nekik. A gyerekek óvatosan kibontották a borítékot, majd el olvasták a levelet. 

Hogy mi állt benne az a következő mese lesz.

Tadeus Tóth Gábor, Amatőr író

Ezt a mesét írta: Tadeus Tóth Gábor Amatőr író

A nevem Tóth Gábor.Mindig is érdeklödtem a rajzoláls és az írás iránt. Számomra ez a két kifejezési forma sok örömöt szerez és bízom benne ,hogy másoknak is örömöt okoz. A meséket unokáimnak írtam, amihez kívánok mindenkinek jó szórakozást.