Hümm-Hümm

Hümm-Hümm.

HÜMM-HÜMM
Valamikor nagyon nagyon régen az emberiség hajnalán, egy szép nyári délelőtt, mikor is a Homo
erectus csapat éppen készült át vágni a szavannán váratlan dolog történt, a vezetőjük hirtelen
megállt, és a csapata felé fordulva váratlanul megszólalt- Na jó nekem ebből elegem van! Baromira
unom már azt az örökös hümmögést meg mormogást ha valamit akarunk közölni a másikkal. Tehát
innentől beszélni fogunk egymással és mindennek nevet adunk! Szóval engem mostantól Ferinek
hívjatok! Jelentette ki Mostantól Feri. Erre a többi Homo erectus nagyon komolyan elkezdett
hümmögni ami azt jelentette, hogy ők idáig is Ferinek hívták egymásközt vagyis Hüm -Hümnek így
aztán nem értették mi a baja. Ezért rögtön meg is kérdezték tőle hogy most mi a gond, ami így
hangzott Hümm - hüm? Mostantól Feri idegesen így válaszolt társainak – Hát nem értitek! Nem
lehet mindent hümmögéssel és mormogással kifejezni, legyetek fejlődő képesek! Vegyünk egy
példát ott van az a nagy szőrös hosszú ormányú állat azt mától hívhatnánk Mamutnak! A többiek
erre összenéztek és szinte egyszerre kezdtek el hümmögni mivel ők eddig is Mamutnak hívták azt a
nagy szőrös hosszú ormányú állatott vagyis hümm- hümmnek, sőt a kicsinyeit meg hümi-hüminek.
Aztán ott van még ugye a kardfogú oroszlán azt meg Brr-Hümm-hümnek hívták, tehát felmerült
bennük a jogos kérdés,hogy hol itt a probléma hümmögték kérdően. Mostantól Feri meg kétségbe
-esetten próbálta őket győzködni- figyeljetek mondta- mától mindegyikőtöknek lehetne saját neve,
neked mutatott hozzá legközelebb álló társára lehetne mondjuk Lajos! Erre a frissen elnevezett
Lajos nagyon sértődő hümmögéssel kérte ki magának azt, hogy őt Lajosnak hívják, mivel ő lány,
csak kicsik a mellei ezért nem látszanak a szőr alatt. Erre Feri úgy oldotta meg a dolgot, hogy Lajos
helyet a Lucy nevet adta neki, ami Lucynek is tetszett habár halk hümmögéssel jelezte Feri felé
hogy ő nem Australopithecus, de elnézi Ferinek ezt a kis tudatlanságot amit egy kis rosszalló
fejcsóválós Hüm- hümmel jelezett is. Igaz előtte Hüm-hümnek hívták vagyis Valériának, de ez
igazából nem tetszett neki. Erre a többi Homo erectus is új nevet akart, és ezt nagyon határozott
hümmögéssel adták Mostantól Feri tudtára, de Feri azzal csendesítette le őket, hogy majd annak is
eljön az ideje. Feri ezek után nagyon be lelkesedet és így folytatta- tudjátok majd valamikor a
messzi jövőben az egyik leszármazottunk valami Puccini nevű majd megemlékezik rólunk egy szép
dallal aminek a Hümmögő kórus címet adja. És még valami! Ugye látjátok azt a felénk rohanó
hegyes szarvú állatot? Mire a csapat egy egyöntetű Hüm-hümmel válaszolt,- na azt mostantól
orrszarvúnak fogjuk hívni, azt meg hogy egyre közeledik azt meg csökkenő távolságnak, és amit
most fogok csinálni azt meg futásnak! És ezzel Feri nekiiramodott a feléjük robogó orrszarvú elöl a
többiek meg utána így száguldva át a szavannán, hogy elérjék az első fát ami menekülés közben
útjukba kerül, Ott a fán a naplementében Mostantól Feri elgondolkodott, hogy talán nem is kell
siettetni ezt beszéd dolgot. Majd így szólt a többiekhez - hümm -hümm vagyis jó éjszakát.