Sopolya király | 3. mese

Sopolya király | 3. mese.

Már dél volt, amikor megérkeztek a Sárkányhegy lábához, ahol figyelmeztető tábla tájékoztatta az idetévedt vándorokat, hogy a hegyen sárkánnyal találkozhatnak, és hogy az etetés szigorúan tilos. Bori tündér így szólt a többiekhez: - Szerintem jó volna találkozni egy sárkánnyal, mert még úgysem láttunk igazit, ami lángot fúj ki az szájából, és még ráadásul hét feje is van. 

- Valóban - helyeselte Bori és Sír Letsho, a stb., stb., stb. oltalmazója és védelmezője is. Így gondolataikba merülve bandukoltak a hegyen, mikor nagy kiabálásra lettek figyelmesek. A hangok a hegy oldalában levő barlangból jöttek. Sír Letsho így szólt a lányoknak: - Gyertek utánam, de óvatosan, mert lehet, hogy a barlangban sárkány van. A lányok kicsit megszeppenve, de kíváncsian követték Sír Letshot, a stb., stb., stb. oltalmazóját és védelmezőjét, aki kardját maga elé tartva bátran lépett be a barlangba. Ott nagy meglepetésükre egy hétfejű sárkány vitatkozott épp a saját fejeivel. Nagy volt ám a hangzavar, amit Boglárka halk köszönése szakított meg. A sárkány ezen úgy meglepődött, hogy mind a hét fejének elállt a szava, egy darabig értetlenül bámulták a jövevényeket, majd a középső fej törte meg a csendet. 

- Hát ti ki fia-borjai vagytok? 

- Mi - válaszolta Boróka - tündérek vagyunk, ő itt pedig a kísérőnk és védelmezőnk. - mutatott Sír Letshóra. Majd, így folytatta: - Úton vagyunk nagyapánkhoz, a bölcs Sopolya királyhoz. 

- Sopolya királyhoz? Hohohó! A nagy Sopolya királyhoz! - zúgtak egyszerre fel a sárkány fejei. - Mi nagyon kedveljük őt! Régen, fiatal korunkban sokat fejelgettünk vele a várudvaron, szinte mindig ő győzött. - emlékezett vissza a hét fej. 

- De bocsássátok meg udvariatlanságunkat, még be sem mutatkoztunk - mondta a középső fej. Amit ezután hallottak, azt a sokat tapasztalt Sír Letsho és a tündér kisasszonyok sem gondolták. De az egy másik történet.